Róma – Circus Maximus

(2007-es posztunk remake-je, Té billentyűjéből)

Ez az a hely, amelynek a nevéből Astérix folyton a Maximra asszociált, persze tévesen.

Ahogyan azt – a latin nyelvet immáron folyékonyan beszélő – olvasóink is értik, a Circus Maximus (a továbbiakban: CM) annyit tesz: A Legnagyobb Cirkusz.
És igen, igazatok van: nekünk magyaroknak a legnagyobb cirkusz versenyben rengeteg nevezésünk és tippünk lenne, de hálistennek ez nem aktuálpolitikai blog, úgyhogy visszatérek az ókori Rómához.
Az olaszok ezt a latin elnevezést is tönkretették…
Akár hiszitek, akár nem: megkérdeztem a Fórum mellett egy bennszülöttnek tűnő újságost, hogy: Circus Maximus? – és nagyon ostobenkón nézett rám. Megismételtem, és a csávó csak ekkor kapcsolt: 

Á, Circo Massimo! – mondta széles vigyorral és megmutatta az irányt.
Elvégre ég és föld a különbség, ugye… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Garibaldi emlékmű

(2007-es posztunk remake-je)

A vatikáni látogatás után az anyukám felvetette, hogy menjünk fel a Garibaldi emlékműhöz, mert onnan milyen csodás a kilátás a városra, és egy busz direkt odavisz a Vatikán hídjának lábától.
Egy ideig én és az apukám, mindketten igen visszafogottan (ez jellemző ránk, amúgy :), próbáltunk ellenállni, de sikertelenül. Sanya győzött és már robogtunk is a busszal a kilátó felé…

Mint tudjuk, Róma valóban dimbes-dombos, nos Garibaldi barátunkat egy ilyen domb tetején helyezték el, egy kellemes sétány és park társaságában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Marcellus színháza

(2007-es posztunk remake-je, főként Té tollából)

A jó öreg Julius Caesaron kívül Augustus császár neve bukkant fel talán a legtöbbször ezeken az oldalakon. Joggal. A nyolcadik hónap névadója (amúgy Caesar unokaöccse és fogadott fia) tényleg minden követ megmozgatott, hogy nevének („fényességes”) megfeleljen.

A rómaiak igen komoly szerepet tulajdonítottak a rokoni-baráti kötelékeknek, de ezt annak idején nem korrupciónak, befolyással üzérkedésnek, vagy hivatali hatalommal történő visszaélésnek nevezték, hanem természetes, elvárható gondoskodásnak. És már el is érkeztünk Marcellus színházához. Ezek az ominózus színház romjai, melyet Augustus császár unokaöccse és (fiatalon elhalálozott) kiszemelt örököse, bizonyos Marcus Claudius Marcellus emlékére emeltetett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – a nép tere

(2007-es posztunk remake-je)

Sok jó hely van a városban, és több monumentális, tágas tér, de még ezek között is megérdemel egy külön posztot, no meg egy sétát a Piazza del Popolo.
Metróval lehet ide jönni, és ahol kijövünk a föld alól, mindjárt ott ez a két kapu, rajta a jópofa szörnyecskékkel:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Szent Péter láncai

(2007-es posztunk remake-je)

Szent Péter jeruzsálemi és római fogsága alatt meg volt láncolva. Ez olyan biztos, hogy csak na, hiszen még a láncok is megvannak. És én láttam is őket, bizony ám.

A láncoknak egy egész templomot építettek 440-ben, amelyet az 1400-as évek végén már fel kellett kicsit újítani. Első műveletet III. Sixtus, a másodikat IV. Sixtus követte el.
Hogy ezek a sziksztuszok mennyit éltek….
(Ne, esdeklek, ne írj kommentet: szmájli van itt, soksok szmájli!!). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – San Giovanni in Laterano

(2007-es posztunk remake-je)

Nem a lator Szent Jánosról van szó, hanem – amint arról az én drága művelt párom felvilágosított – a Laterániról. Mint Lateráni Zsinat. Ilyesmiről én is hallottam már, csak nem tudtam hogy ez az a hely…

Azt azért jegyezzük meg, a tényhűség kedvéért, hogy Té nem nézte meg (mint ahogy egyetlen más templomot sem).
De én igen, és azt hiszem a látottak közül ez tetszett legjobban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Terrakotta, elefánt és egyebek

(2007-es blogunk remake-je)

Ha sikerül végre elszakadnunk a Pantheon kupolájának látványától (Peat! ez még neked is tetszene: egyszerű, no csicsa. A következő templomokról ezt már nem merném elmondani…), akkor érdemes kiülni eléje a bejárati oszlopok tövébe, és vetni egy pillantást a Piazza della Rotondára.

Ha van tipikus római tér és házak, akkor szerintem ez áll a legközelebb hozzá. Figyeljétek meg, hogy minden ablakon spaletta van, amin, a napsütés erejét megtapasztalva nincs mit csodálkozni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Santa Maria Maggiore

(2007-es posztunk remak-je)

Hát akkor a metró dohos világa és a parkolási mizériák után térjünk vissza a klasszikus Rómába, mert van még pár templom, amit nem láttunk.

Ha hozzáveszem azt is, hogy több templom van a városban, mint ahány nap az évben, akkor fenti kijelentésem kimeríti a templomi-leírásokkal-való-őrületbe-kergetés törvényi tényállását, és ezt nem venném a lelkemre, úgyhogy megnyugtatásul: csak néhányat néztem meg és mutatok be.
A Santa Maria Maggiore sem egy sufni, ez egyaránt érvényes a méreteire és a díszítésére, hogy cicomát ne mondjak. Állítólag az egyik legdíszesebb templom belső még római viszonylatban is, hogy tovább fokozzam a várakozást és a barokk / márvány / arany / faragvány / freskók / szobrok / mozaikok ránk leselkedő lihegését.
Képzavaros? Nem kizárt, de a templombelső ihlette.

Kezdjük az egyik „kis” oldalkápolnával, melynek mérete kb. a temesvári dómra emlékeztet, csak itt a főhajó mindkét oldalán volt-egy-egy.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Pantheon

(2007-es posztunk remake-je)

Mint ígértem, lesznek templomok. Hát csapjunk bele….

Akinek arról, hogy Pantheon, egy temetkezési hely jut eszébe, ahol a nemzet nagyjai hevernek, no meg Párizs, azzal közlöm hogy Rómában a Pantheon egy templom.
Katolikus. Személyesen ennek csak azért bírok örülni, mert így maradhatott meg.

I.sz. 118-ban Hadrianus egy másik Pantheon helyére kezdte el építeni (a régit Agrippa húzatta fel vagy 150 évvel előtte, amiről az oszlopsor felett látható felirat is megemlékezik) – amúgy Róma tele van olyan történetekkel, hogy többezerévvel ezelőtt egy többezeréves épület helyére építettek valamit…

Hadrianus 12 görög istennek ajánlotta, a középkorban lett keresztény templom, így maradhatott meg, teljes épségben.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – parkolás

(2007-es posztunk remake-je)

A közlekedési helyzet részletes taglalásával még adósok maradtunk, és ezen jelen poszt is csak kicsit javít – de hát ki ne hallott volna legendákat a római utak zsúfoltságáról, a közlekedési káoszról, a kedélyes, ám kissé elmebeteg vezetési stílusról, estébé, estébé.
Igaz, hogy nem festettem valami túlságosan vonzó képet a római metróról, és a buszközlekedés átláthatóságához is volt pár kedves szavam, mégis, ha valaki turistáskodni megy oda, azt javaslom maradjon ezeknél.
Én biztosan nem ülnék autóba…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – metró

(2007-es posztunk remake-je)

Kedves olvasóközönség,
te
kit mindeddig elárasztottunk a márványpadlókkal, selyemtapétákkal, romokkal és diktátorokkal…
Ezen poszt címét olvasva bizonyára azt gondolod, hogy na, végre, megmutatom  ennek a gyönyörű és antik városnak a monumentális, márvánnyal és kandeláberekkel kidíszített metróállomásait, amelyek mellett a moszkvai csak pironkodhat, legfeljebb.

Hát NEM! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Diktátor

(2007-es poszt remake-je, szerző: tiboru, azaz Té)

Augustus római császár – WikipédiaA diktátor egy meglehetősen lejáratott szó erre mifelénk, és bizony ha megkérdeznénk tíz alkalmi rakodómunkást a Lehel téri csarnokban, hogy mi ennek a történelmi előzménye, legalább hatan közülük rossz választ adnának, elbukva így a negyvenmilliós kérdést valamelyik Vágó-féle műveltségi vetélkedő utolsó felvonásában.
Hogy kihúzzuk ennek a kicsi valószínűséggel bekövetkező, ámde akkor annál bosszantóbb szituációnak a méregfogát, gyorsan tekintsük át a diktátorság – mint hagyományos szakma és foglalkozás –  rövid előzményeit. Aki nem szereti a történelmet, az itt hagyja abba, vagy oldjon meg inkább egy
inhomogén differenciálegyenletet. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Angyalvár, look around

(2007-es poszt remake-je)

Tudom, tudom, elég volt a föstött falakból, és az Angyalvárról már ez ugrik be nektek…
Mégis, most utoljára, Angyalvár. Ahová azok is menjenek el feltétlenül, akik egyetlen freskóra sem kíváncsiak, mert a kilátás a tetőről, illetve a felsőbb szinteken körbe-körbe futó folyosókról megéri a beléptidíjat.
Lábunk alatt csordogál a Tiberis, a másik oldalon pedig a tipikus római panoráma: kupolákok és a Vittorio Emanuele emlékmű (köznépi nevei: írógép, esküvői torta… Té írt már róla)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….