Rövid megtorpanás után folytatjuk izraeli beszámolóinkat. Amint azt biztosan már érzékeltétek, posztjaink nem időrendi sorrendben követik egymást, hiszen az olyan kiszámítható lenne, mintha mondjuk egy programtervező matematikus, vagy – teszem azt – egy kényszeres technikatanár blogját olvasnátok, amit senkinek sem kívánunk.
Szárnyaljon tehát az alkotó fantázia, és következzék a város, amelyről mindenki tud legalább öt közhelyet mondani – mi is, de nekünk van önbecsülésünk és csak azért sem tesszük. Lássuk tehát a Jeruzsálemet bemutató első posztot, amely mi mással is kezdődhetne, mint
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha Jeruzsálembe látogatsz (vallásodtól avagy vallástalanságodtól függetlenül) nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy kihagyd a Nyugati Falat. Olyan ez, mintha Rómában elmulasztanád megnézni a 
Ha Izraelbe mész, ki ne hagyd a Holt-tengert! Különleges látvány, élmény és főként: semmivel össze nem hasonlítható érzés fürödni benne. 
Magát az utazást megelőzően az ember értelemszerűen gondoskodik a szállítóeszközről. Az, hogy repülni fogunk, már akkor nyilvánvaló volt, amikor rászántuk magunkat, hogy megnézzük a Szentföldet, hiszen sem a rendelkezésünkre álló idő, sem a pénztárcánk nem tette volna lehetővé, hogy a hajót, illetve a szárazföldi közlekedést válasszuk. 
