Miután a domináns alapszíneket végigvettük, a kedves olvasó pedig kezd a türelme végére jutni szín-ügyben, íme a színek befejező része, amiben a mindenmás található.
Merthogy a virágokat és virágzó növényeket nem lehet, nem szabad elfelejteni, ha Madeiráról beszélünk – ezekből pedig a teljes szivárvány minden árnyalatát ki lehetne rakni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007 augusztusi posztok remake-je
Madeirát előszeretettel nevezik úszó virágoskertnek, meg a hegyek-fák-erdők szigetének, teljes joggal. Az általam ráragasztott eposzi jelző viszont „a színek szigete”. Rám a színek egyébként is elementáris hatással vannak, sokszor veszek meg valamit (cipőt, konzervet vagy mosogatószert) csak azért, mert tetszik a színe vagy a csomagolása színösszetétele…
Vannak Madeirán nagyon jellemző és hatalmas mennyiségben előforduló színek, mint a zöld, a kék és a fekete – kezdjük a nevének megfelelően a zölddel…
Hát az egész sziget maga egy nagy, hosszúkás, zöld dudor a kék óceánban… habár, ha jobban utánagondolunk, akkor egy egészen icipici dudorocska csupán…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007 augusztusi posztjaink remake-je
Az azul ég alatt, a nem kevésbé azul óceánban úszkáló zöld sziget esetében mit is akarhatok most itt a feketével?
Nos, az a helyzet, hogy Madeira egy vulkáni sziget, ahol vulkáni kőzet van, ezért aztán a sziklák, és az ebből idővel keletkezett homok is fekete. Lehet, hogy ez nem túl szakszerű magyarázat, de a tudományos értekezéseknek NEM én vagyok a szerzője, hanem Té – tessék bizalommal hozzá fordulni.
Ha csak a homokot fényképezi az ember, nehezen visszaadható a színhatás, mert tele van apró csillámokkal, és ettől máris világosabbnak tűnik.
De az óceánparton, ahol az erős hullámok felkavarják, az egyébként ijesztően tiszta víz is ilyen lesz:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ebbe a posztba gyűjtöttük össze azon madeirai vegyes apróságok első adagját (élményeket, érdekességeket, megfigyeléseket), amelyek külön-külön talán nem érdemelnek meg egy önálló posztot, de azt se szeretnénk, ha feledésbe mennének. Arról meg nem is beszélve, hogy talán hasznosítható információkat hordoznak azok számára, akik ellátogatnak erre a szuper szigetre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A címben szereplő (talán sokak számára ismeretlenül csengő) szó elmagyarázásához egy kicsit vissza kell mennünk az időben.
A XV. században Madeira szigete a cukortermelésről volt híres, de nem ám répából lett a cukor, mint például erre mifelénk, hanem cukornádból, annak pedig sok víz kellett. És mert a források (nem túl meglepő módon) a hegyekben nem pont ott voltak, ahol a cukornádültetvények, hát csatornákon vezették a vizet a megfelelő helyekre. Ezt mediterrán vidéken állítólag sok helyen megtették, de ilyen tökélyre fejlesztett hálózat, mint a portugál szigeten, sehol nem alakult ki. És elérkeztünk a megfejtéshez: a levada az öntözőcsatornákat jelenti, s mint látni fogjuk, Madeirán egész kultuszuk van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A legkevesebb, amit a luzitánokról elmondhatunk az, hogy roppant érdekes nyelvük van. Első hallásra úgy tűnt, mintha orosz anyanyelvűek beszélnének hollandul, de úgy, hogy a legváratlanabb pillanatokban olasz szavakat kevernek a mondandójukba. Nekem mindenesetre a legkevésbé latin hangzásúnak tűnik az újlatin nyelvek közül.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szégyen és gyalázat, de a portugál zászlót még nem mutattam be. Most megteszem, de vexillológiai értekezést nem akarok elkövetni, mindössze a címerről, illetve ezen belül arról a furcsa, kör-, illetve gömb alakú izéről szeretnék pár mondatot szólni, ami a klasszikus címerpajzsot körülveszi.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
