Róma – parkolás

Posted on 2025-02-08 by csuri

(2007-es posztunk remake-je)

A közlekedési helyzet részletes taglalásával még adósok maradtunk, és ezen jelen poszt is csak kicsit javít – de hát ki ne hallott volna legendákat a római utak zsúfoltságáról, a közlekedési káoszról, a kedélyes, ám kissé elmebeteg vezetési stílusról, estébé, estébé.
Igaz, hogy nem festettem valami túlságosan vonzó képet a római metróról, és a buszközlekedés átláthatóságához is volt pár kedves szavam, mégis, ha valaki turistáskodni megy oda, azt javaslom maradjon ezeknél.
Én biztosan nem ülnék autóba… Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Madeira – vegyesfelvágott 1.0

Posted on 2013-01-20 by tiboru

Ebbe a posztba gyűjtöttük össze azon madeirai vegyes apróságok első adagját (élményeket, érdekességeket, megfigyeléseket), amelyek külön-külön talán nem érdemelnek meg egy önálló posztot, de azt se szeretnénk, ha feledésbe mennének. Arról meg nem is beszélve, hogy talán hasznosítható információkat hordoznak azok számára, akik ellátogatnak erre a szuper szigetre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kuba – Az amarillók

Posted on 2012-09-17 by tiboru

Válasz

Mivel az egyik barátomtól hallottam, hogy cimboráival Kubába készül, elővettem a feljegyzéseimet és a több száz fotót, amit ott készítettünk, s megpróbáltam olyan hasznosítható tanácsokat összeszedni, amelyek segíthetik őket a kinti hetek alatt. Így futottam rá az amarillókra, akikről feltétlenül beszélnünk kell.

Bolygónknak elég kevés olyan országa van, melynek nemzetgazdasága képes volt egy olyan szakmát (foglalkozást) produkálni, amire más államokban nincs példa. Pékek, fodrászok vagy mérlegképes könyvelők mindenhol vannak, orvosokról, tanárokról és politológusokról nem is beszélve, de főállású állami autóstoppszervezőkről Kubán kívül sehonnan nem érkezett hír.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A párizsi metró

Posted on 2012-04-13 by tiboru

Egy idegen városba érkező turista első problémái egyike a településen belüli helyváltoztatás, ezen belül a tömegközlekedési lehetőségek szemrevételezése: hogyan fogok eljutni A-ból B-be, mennyit kell gyalogolnom a látnivalók között, átlagosan hány tömegszerencsétlenség történik 24 óra leforgása alatt, száz turistából hányat szoktak megkéselni, kirabolni és/vagy megerőszakolni naponta a lelkes helybéliek, satöbbi.

Mai posztunkban a világ talán legsűrűbb és legmegbízhatóbb városi földalatti vasút-hálózatát mutatjuk be, ahonnan a nemzetközivé vált „metró” szó is származik – és ezt csak az angolok vitatják. Következzék tehát a párizsi Métropolitain.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Albánia – közlekedés

Posted on 2011-08-29 by tiboru

Folytassuk albániai útibeszámolónkat egy mindenkit érdeklő témával: a közlekedéssel, ráadásul a közútival, hiszen ebbe volt igazán alkalmunk belekóstolni az 1200 kilométer során, amit itt, az alapinfókat tartalmazó posztban is megemlítettünk. Igyekszünk objektíven visszaadni az általunk tapasztaltakat; sem rá-, sem pedig lebeszélni nem akarunk senkit az albániai autózásról/ra; lelkiismeretünk mindkét esetben hangosan berzenkedne.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Románia – közlekedési tanácsok 2.0

Posted on 2011-03-05 by tiboru

Ahogyan azt az előző posztban megígértük, elétek tárjuk a romániai közúti közlekedéssel kapcsolatos, szigorúan szubjektív tanács-gyűjteményünk második, tiritarka csokrát.

A már bevált módszert követve folytatjuk a pontok számozását. Kommenteket szívesen látunk, s ha nyelvezetük és stílusuk bizonyos határokon belül marad, nem fogunk moderálni. Szidni csak a szerzőt szabad, egymást nem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Románia – közlekedési tanácsok 1.0

Posted on 2011-03-05 by tiboru

Válasz

Ahogyan azt tapasztalhattátok, blogunk az ismeretterjesztés, a szórakoztatás és a közszolgálatiság hármas béklyójában vergődik. Úgy gondoljuk, most induló kétrészes minisorozatunk a romániai közúti közlekedésről mindhárom elvárásnak maradéktalanul megfelel.

Május végén abban a (remélem, soha vissza nem térő) megtiszteltetésben részesültem, hogy gépkocsival tehettem meg az utat székesfővárosunk és Bukarest között, oda-vissza. A kétszer 850 kilométer, valamint a bukaresti pár tucat során összegyűjtöttem néhány olyan élményt és tanácsot, amelyek nyilvánosságra hozatala talán segíthet azoknak, akik – a sors szeszélye, saját kalandvágyuk vagy a Köztársaság költségvetésének kímélése folytán – sajnálatos módon arra kényszerülnek, hogy mindezt leutánozzák.

Itt a nyár, nyakunkban a szabadságolási időszak, biztos sokan kerekednek fel nemcsak Hegyeshalom, hanem Nagylak vagy Ártánd irányába is; nekik küldöm e dalt posztot, és még majd egy másikat.

Lássunk hozzá tehát.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →