Útinaplónk következő állomása Shkodra (Shkodër, olaszul Scutari), amit – ha már úgyis Albániában járunk – már csak azért is illendő felkeresnünk, mert ez volt az egyetlen olyan albán terület, ahová (még az első világháborúban) az osztrák-magyar hadsereg befészkelte magát.
Jó, nem maradtunk sokáig (mindössze úgy két évig), de erre való hivatkozással, körültekintően kiválasztott, megfelelő társaságban (na meg pár feles elfogyasztása után) nyugodtan nevezhetjük ősi magyar földnek; a város ezt is ki fogja bírni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Természetesen 
Krakkói beszámoló-sorozatunk következő állomása egy történeti visszatekintés lesz a város vélelmezett alapításáról és alapítójáról, arról az elsőgenerációs arisztokratáról, akiről elöljáróban még annyit, hogy – bizonyos hírek szerint – még egy 
Hadd fárasszam pár mondat ír történelemmel és heraldikával a Nagyérdeműt.
Minden önérzetes városnak megvan a maga építészeti szimbóluma, s Baku ilyen szempontból sem kivétel. Rómának a 
