(2007-es poszt remake-je)

Tudom, tudom, elég volt a föstött falakból, és az Angyalvárról már ez ugrik be nektek…
Mégis, most utoljára, Angyalvár. Ahová azok is menjenek el feltétlenül, akik egyetlen freskóra sem kíváncsiak, mert a kilátás a tetőről, illetve a felsőbb szinteken körbe-körbe futó folyosókról megéri a beléptidíjat.
Lábunk alatt csordogál a Tiberis, a másik oldalon pedig a tipikus római panoráma: kupolákok és a Vittorio Emanuele emlékmű (köznépi nevei: írógép, esküvői torta… Té írt már róla)

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

(2007-es poszt remake-je)

Az Angyalvárban, a marcona múlt és katonás kinézetel ellenére egy csomó olyasmi is van, amit kívülről nem feltételeznénk róla.
Ilyenek azok a termek, amelyekben különböző pápák lakoztak, ezért aztán kifestették őket.

Rómában járva nem lehet nem észrevenni a régi olaszok (kackac) beteges hajlamát arra, hogy a falakat összepingálják. A templomok, a nagyok régi lakosztályai, és minden belső tér ki van föstve, inkluzíve a plafon.
A padló meg szintén nem OBI kopásálló greslap, amint azt láttuk és látjuk majd még…

Vissza a falakhoz. A szórópisztolyos meszelés sokkal gyorsabban ment volna, ezek mégis ezt művelték helyette:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

(2007-es poszt remak-je)

Ha a Vatikánba megy valaki, akkor szinte belebotlik az Angyalvárba, de legalábbis látni fogja, kb. ebből a szemszögből:

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →