Lengyelország – Gdańsk

El kell ismernünk, hogy blogunkban a köztes-európai térség sajnálatos módon alulreprezentált. Mivel nem szeretnénk azt a tévképzetet erősíteni, mely szerint Csurtusék érzéketlenek a történelmileg determinált regionális elkötelezettséggel szemben, mai posztunkban ezt a jelenséget próbáljuk majd orvosolni. Új kommunikációs offenzívánk első lépése legyen mondjuk a lengyel tengerparti város, Gdańsk, ahol csak T. járt (ő is mindössze három napot töltött ott), ezért színekről, virágokról, felhőkről és hasonlókról nem tudunk beszámolni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A krakkói sárkány legendája

Krakkói beszámoló-sorozatunk következő állomása egy történeti visszatekintés lesz a város vélelmezett alapításáról és alapítójáról, arról az elsőgenerációs arisztokratáról, akiről elöljáróban még annyit, hogy – bizonyos hírek szerint – még egy huszonegyedik századi magyar polgármestert is megihletett, amikor ennek 1980-ban fedőnevet kellett választania.

A krakkói odaút után következzék tehát Krakus herceg története kicsiknek és nagyobbaknak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Krakkó – út oda

Csurtusék a tavaly elhatározták, hogy a csillagászati tavasz első napjait a szomszédos (jaj-jaj, bocsánat, elnézést szlovák szövetségeseinktől), szóval a baráti Lengyelország egykori fővárosában, Krakkóban töltik, s ha már úgyis ott járnak, élményeiket – ahogyan azt megszokhattátok – megosztják veletek. Eredetileg úgy tervezték, hogy nagyokat sétálnak a híres Óvárosban, arcukat megfürdetik a ragyogó napsütésben és mindenféle árnyékoló szűrőt lesznek kénytelenek használni fotózás közben a vakító, mindenhonnan visszatükröződő napsugarak ellen.

Hát, nem pontosan így történt, de attól még kattintsatok a „tovább”-ra itt lent.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….