Róma – Circus Maximus

(2007-es posztunk remake-je, Té billentyűjéből)

Ez az a hely, amelynek a nevéből Astérix folyton a Maximra asszociált, persze tévesen.

Ahogyan azt – a latin nyelvet immáron folyékonyan beszélő – olvasóink is értik, a Circus Maximus (a továbbiakban: CM) annyit tesz: A Legnagyobb Cirkusz.
És igen, igazatok van: nekünk magyaroknak a legnagyobb cirkusz versenyben rengeteg nevezésünk és tippünk lenne, de hálistennek ez nem aktuálpolitikai blog, úgyhogy visszatérek az ókori Rómához.
Az olaszok ezt a latin elnevezést is tönkretették…
Akár hiszitek, akár nem: megkérdeztem a Fórum mellett egy bennszülöttnek tűnő újságost, hogy: Circus Maximus? – és nagyon ostobenkón nézett rám. Megismételtem, és a csávó csak ekkor kapcsolt: 

Á, Circo Massimo! – mondta széles vigyorral és megmutatta az irányt.
Elvégre ég és föld a különbség, ugye… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Garibaldi emlékmű

(2007-es posztunk remake-je)

A vatikáni látogatás után az anyukám felvetette, hogy menjünk fel a Garibaldi emlékműhöz, mert onnan milyen csodás a kilátás a városra, és egy busz direkt odavisz a Vatikán hídjának lábától.
Egy ideig én és az apukám, mindketten igen visszafogottan (ez jellemző ránk, amúgy :), próbáltunk ellenállni, de sikertelenül. Sanya győzött és már robogtunk is a busszal a kilátó felé…

Mint tudjuk, Róma valóban dimbes-dombos, nos Garibaldi barátunkat egy ilyen domb tetején helyezték el, egy kellemes sétány és park társaságában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Marcellus színháza

(2007-es posztunk remake-je, főként Té tollából)

A jó öreg Julius Caesaron kívül Augustus császár neve bukkant fel talán a legtöbbször ezeken az oldalakon. Joggal. A nyolcadik hónap névadója (amúgy Caesar unokaöccse és fogadott fia) tényleg minden követ megmozgatott, hogy nevének („fényességes”) megfeleljen.

A rómaiak igen komoly szerepet tulajdonítottak a rokoni-baráti kötelékeknek, de ezt annak idején nem korrupciónak, befolyással üzérkedésnek, vagy hivatali hatalommal történő visszaélésnek nevezték, hanem természetes, elvárható gondoskodásnak. És már el is érkeztünk Marcellus színházához. Ezek az ominózus színház romjai, melyet Augustus császár unokaöccse és (fiatalon elhalálozott) kiszemelt örököse, bizonyos Marcus Claudius Marcellus emlékére emeltetett. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – a nép tere

(2007-es posztunk remake-je)

Sok jó hely van a városban, és több monumentális, tágas tér, de még ezek között is megérdemel egy külön posztot, no meg egy sétát a Piazza del Popolo.
Metróval lehet ide jönni, és ahol kijövünk a föld alól, mindjárt ott ez a két kapu, rajta a jópofa szörnyecskékkel:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A néma kamalduliak Majkon

Szoktatok úgynevezett városi sétákra menni? Én igen, több társaság is van akikkel már sétáltam, és mindig elégedett voltam, az esetek több mint felében pedig nagyon elégedett. Már nem csak Budapesten kínálnak ilyet, lásd lentebb.

Most a hosszúlépés – járunk? hirdetett egy érdekesnek tűnő sétát Majkra, a majki remeteség bejárására. Kb. Tata-Oroszlány környékére képzeld, Pestről egy szűk óra autózás. A helyet egyénileg is meg lehet nézni, de – szokásainkkal ellentétben – most ez a csoportos dolog nagyon bejött, még Té is azt mondta a közel 3 órás (!!!) séta végén, hogy nem gondolta volna hogy végig ottmarad, de mindvégig érdekes volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….