(2007-es posztunk remake-je)

A vatikáni látogatás után az anyukám felvetette, hogy menjünk fel a Garibaldi emlékműhöz, mert onnan milyen csodás a kilátás a városra, és egy busz direkt odavisz a Vatikán hídjának lábától.
Egy ideig én és az apukám, mindketten igen visszafogottan (ez jellemző ránk, amúgy :), próbáltunk ellenállni, de sikertelenül. Sanya győzött és már robogtunk is a busszal a kilátó felé…

Mint tudjuk, Róma valóban dimbes-dombos, nos Garibaldi barátunkat egy ilyen domb tetején helyezték el, egy kellemes sétány és park társaságában.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →