A Brijuniról szóló bevezető posztunkban már említettük, hogy a sziget igencsak bővelkedik állatokban: szarvasok, fácánok, pávák élnek ott háborítatlanul, hogy a halakról meg a torkuk szakadtából csicsergő énekesmadarakról ne is beszéljünk.
Mai írásunkban a kis isztriai állathatározó újabb fejezetét tárjuk elétek, megspékelve egy olyan találkozással, amely méltán pályázhat a Csurtusék mindeddig legmegrázóbb állatos élménye címre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Brijuni szigetére menet az út utolsó 25 kilométerét eléggé nagy vágtában tettük meg, hogy elérjük a „kompot”.
(Nem is tudom, miért beszéltünk állandóan kompról, mikor pedig tudtuk, hogy a szigetre nem mehet fel autó, na de mindegy is – el akartuk kapni a hajót, mert a következő csak másfél óra múlva indult, úgyhogy tempósan mentünk.)
A félsziget alsó csücskén átvágva Fazane felé áthaladtunk egy Vodnjan nevű kisvároson, amely még kutyafuttában az autóból is kellemes kis helynek tűnt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Valószínűleg számos olvasónk töltött már több napot a szomszédos Horvátország tengerpartján, ezért kevesen fognak meglepődni, amikor kijelentjük, hogy – szigorúan szubjektív véleményünk szerint – egykori társországunk szigetvilága a legkényesebb ízlést is kielégíti anélkül, hogy felháborító olcsóságával hívná fel magára a figyelmet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
