Tiboru rajongása a kiemelkedő hadtörténelmi személyiségek iránt (amit Csuri nem mindig oszt, de ez legyen az ő baja) nem ismer határokat. Ily módon semmi meglepő nincs abban, hogy mai posztunk az albánok nemzeti hőse (és a magyarok nagy barátja), Szkander bég halála helyszínéről, Lezha városáról szól.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Folytassuk albániai útibeszámolónkat egy mindenkit érdeklő témával: a közlekedéssel, ráadásul a közútival, hiszen ebbe volt igazán alkalmunk belekóstolni az 1200 kilométer során, amit itt, az alapinfókat tartalmazó posztban is megemlítettünk. Igyekszünk objektíven visszaadni az általunk tapasztaltakat; sem rá-, sem pedig lebeszélni nem akarunk senkit az albániai autózásról/ra; lelkiismeretünk mindkét esetben hangosan berzenkedne.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha már vetted a fáradságot és ellátogattál Albániába (és persze ha rendelkezésedre áll egy autó, mert errefelé – mint már írtuk – a vonatozás nem a legmegfelelőbb közlekedési mód), ki ne hagyd Butrintot (vagy Butrintit – tudjátok, az albán mánia a főnevek határozott és határozatlan alakjáról). Túl azon, hogy rajta van az UNESCO Világörökség-listáján, ez a romváros tényleg óriási látvány.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hogy brutálisan őszinték legyünk, az albán fővárosnál egyszer-kétszer jártunk már látványosabb, érdekesebb és színesebb településen is.
Tirana (amely nevét – állítólag – Teheránról kapta, de ez ne vegye el a kedveteket a dologtól) nem az impozáns épületeivel, elképesztően gazdag történelmi és kulturális örökségével vagy az extázisig felkorbácsoló éjszakai életével hívja fel magára a figyelmet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Útinaplónk következő állomása Shkodra (Shkodër, olaszul Scutari), amit – ha már úgyis Albániában járunk – már csak azért is illendő felkeresnünk, mert ez volt az egyetlen olyan albán terület, ahová (még az első világháborúban) az osztrák-magyar hadsereg befészkelte magát.
Jó, nem maradtunk sokáig (mindössze úgy két évig), de erre való hivatkozással, körültekintően kiválasztott, megfelelő társaságban (na meg pár feles elfogyasztása után) nyugodtan nevezhetjük ősi magyar földnek; a város ezt is ki fogja bírni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Elmenni Albániába és nem megnézni Kruját – nos, ez olyan lenne, mint Írországban elmulasztani egy kocsmalátogatást, Párizsban kihagyni az Invalidusok dómját, vagy Fokvárosban nem körülnézni a Table Mountain tetejéről.
Kruja azt jelenti az albánoknak, amit nekünk Eger, Szigetvár, Buda és Mohács, összegyúrva – és ezzel a hasonlattal egyáltalán nem túloztam.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Albánia mindig is piszkálta Csurtusék fantáziáját. Eddig négy posztban meséltünk nektek ottani élményeinkről, de rájöttünk, hogy egy igazi, alapos bevezetővel még adósok vagyunk. Ahogyan az látszik, a kronológia nem mindig az erősségünk: az ország-felvezető csak most következik, de ez ne zavarjon meg senkit.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Bolyongásaik során Csurtusék már találkoztak egy-két folyóval, patakkal, tóval és forrással, de viszonylag rövid tanakodást követően egyhangúlag (egészen pontosan 2:0 arányban) megszavazták, hogy a dél-albániai Syri i Kaltër (Kék Szem) ott tanyázik az élmezőnyben, s ezen a helyezésen még a környéken fellelhető több köbméternyi szemét sem tud rontani.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mint mindenhol, úgy Albániában sem hagyhattuk ki a piacokat, mint megtekintendő kulturális látnivalót. Nem annyira balkáni, mint elsőre gondoltuk, de nem is a Vásárcsarnokra, vagy a párizsi piacokra emlékeztet…
Kellemes összevisszaság, sok áru, mediterránba oltott balkáni fíling, többnyire kedves árusok, közepes tisztaság, nyüzsgés – egyszóval teljesen piacszerű :)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mostani rövidke posztunkban (amelyben szervesen ötvöződik a magaskultúra iránti igény, a fegyverkezés elleni harc, a teológiai érdeklődés és a turisztikai látnivaló) egy sokkoló shkodrai vizuális élményünkről számolunk be hűséges olvasóinknak.
Mert Albániában nem csak a Nemzeti Galéria festményei tudják meglepni a turistákat…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai fotóposztunkban a tiranai Nemzeti Galériában bemutatott pár alkotás megtekintésének lehetőségét nyújtjuk át tálcán hűséges olvasóinknak.
Aki akár csak felületesen is ismeri az albán történelem elmúlt hetven évét, az tudja, hogy albán barátaink összehasonlíthatatlanul többet szívtak a népi demokráciának, illetve a szocializmusnak nevezett évtizedek alatt, mint bármelyik másik nemzet a Béketáborból, pedig a mezőny (főleg az ötvenes években) igen erős volt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
