2007 júniusi poszt remake-je.
Az északi parton, középen, ott ahol az észak-dél irányú út keresztezi a partmenti utat, nos ott van az egyik hangulatos kisváros, São Vicente.
Már meg sem lepődünk, hogy magas hegyek veszik körül (naná, me’ pampa), de lent a városkában viszont a pálmafa a menő. Nekem (Csuri) ez a kombináció kifejezetten tetszett:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2009.06.24.-i posztunk remake-je
A Tirana főterén álló kis mecset (vagy dzsámi) az egyik olyan dolog, amit a fővárosban érdemes megnézni. A nevét többféleképpen láttam leírva: Et’hem Bey vagy Ethem Beu – mindenesetre a nevezett bejnek még az apukája kezdte el építeni.
Hogy mikor, arra vonatkozóan szintén több adat van, elégedjünk meg most annyival, hogy valamikor az 1780-as években kezdték, és úgy tűnik, 1821-ben fejezték be.
Nagyon kevés infót találtam a neten, útikönyvekben róla, ezek nagyrészt azt emlegetik, hogy Albánia egyik legrégebbi épülete, ami így persze nettó baromság – de Tirana főterén valóban a legrégebbi épület, a szomszédségéban álló óratoronnyal együtt, amely 1830-ban épült.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Sao Miguel szigetének módszeres bejárása közben már a második-harmadik napon feltűnt, hogy vannak olyan elemek, amelyek minden, de tényleg minden városban megtalálhatóak.
Ezeket gondoltam most megmutatni nektek, aminek a gyakorlati hasznát bárki könnyedén beláthatja: ha bekötött szemmel ejtőernyővel ledobnak az Azori-szigetekre, azonnal tudni fogod, hol vagy :)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt már talán említettük, hogy a keresztény vallási helyszínek sűrűségét tekintve Örményországgal talán csak a Vatikán tud versenyezni. Az örmény történelemnek nincs olyan szelete, amely értelmezhető és megérthető lenne anélkül, hogy ne futnánk bele egy-egy kósza székesegyházba, kolostorba, temetőbe vagy más egyházi vonzatú látnivalóba. A Jerevántól alig 25-30 kilométerre található Geghard kolostoregyüttes egyike a legfestőibbeknek, amit valaha is láttunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Közel egy évvel ezelőtt, amikor a nevezetes Foucault-féle ingáról írtunk egy természettudományos ismeretterjesztő posztot, belengettük annak a lehetőségét, hogy előbb-utóbb magáról az épületről is ejtünk pár keresetlen szót, ahol az ominózus inga lengett (és leng).
Nos, ha a naptárra néztek, láthatjátok, hogy pont ma van előbb-utóbb napja. Felfüggesztjük tehát a dél-kaukázusi sorozatunkat, s abban a reményben, hogy ti sem bánjátok a földrajzi ugrást, elétek tárjuk a párizsi Panthéon rövid történetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Akárcsak Örményország, Grúzia sem szűkölködik hegyekben, de ha hegyet mondok, tessenek valami komolyra gondolni, mondjuk 5 ezer méter felett…
Szerencsénkre azonban nem csak alpinisták juthatnak a magas hegyek közelébe, mert például Kazbegibe autóval is el lehet menni a „grúz hadiúton”.
Az odavezető út maga akkora élmény és látnivaló, hogy külön poszt lesz róla, most kezdjük a végével: hová visz ez az út? Tbilisziből északra megy, át Oroszországba (lásd a második térképet bevezető posztunkban), de még a határ előtt 40 kilométerrel ott van Kazbegi, vagy más nevén Stepantsminda, a mi célpontunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Említettük már, hogy az örmények voltak az első nemzet (illetve hát nemzetállam) a világon, akik (a legtöbb forrás szerint már 301-ben) államvallássá tették a kereszténységet. Legfontosabb egyházuk hivatalos neve (figyelemmel arra, hogy a hagyományok szerint Bertalan és Judás Tádé apostolok alapították errefelé az első században a korai keresztény gyülekezeteket) Szent és Egyetemes Örmény Apostoli Ortodox Egyház. Ehhez tartozik az örmények 92 százaléka.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Saint-Maximin-la-Sainte-Baume: kisváros Dél-Franciaországban. S hogy miért érdekes? Nos, ebben a kisvárosban áll az a székesegyház, melynek altemplomában található a Mária Magdolna (a továbbiakban: MM) földi maradványait befogadó szarkofág. Nem akarom most a sokak által vitatott (és majdnem ilyen sokak által vallott) témát feszegetni, hogy MM valójában Jézus felesége volt-e, vagy csak tanítványa (esetleg annyi sem), hiszen a topiknak szép irodalma van; hogy csak hármat említsek: a Szentírás, Dan Brown és a Konteóblog.
Nem; mai írásunk simán csak bemutatja a helyszínt s az előzményeket, amennyire ez egy blogposztba belefér. Persze véleményét a sztoriról mindenki elmondhatja a kommentekben, feltéve, ha ezt civilizált hangnemben teszi és senkit nem sért meg durván hitében és meggyőződésében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Következő állomásunk a breton-normand határon elterülő Szent Mihály-hegy (Mont Saint-Michel), egy olyan látnivaló, amely a turistacsalogató érdekességekkel amúgy is jól eleresztett Franciaországba látogatóknak – szerintünk – kötelező kéne legyen.
De – számomra érthetetlen módon – nem az. Utánanéztem, és a francia büntető törvénykönyvben a mai napig nem szerepel a „Mont Saint-Michel meglátogatásának elmulasztása” nevezetű tényállás, pedig minimum a szándékos alakzatát bele kéne venni.
No, csapjunk a lecsóba.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mostani rövidke posztunkban (amelyben szervesen ötvöződik a magaskultúra iránti igény, a fegyverkezés elleni harc, a teológiai érdeklődés és a turisztikai látnivaló) egy sokkoló shkodrai vizuális élményünkről számolunk be hűséges olvasóinknak.
Mert Albániában nem csak a Nemzeti Galéria festményei tudják meglepni a turistákat…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
