A szigetországok mindig is hordoztak magukban valami furcsát – legalábbis a kontinenslakók szemében. Az, hogy az egykori brit gyarmatbirodalom, valamint az erre rímelő anglomán/anglofón országok jelentős részében a mai napig a rossz oldalon közlekednek, köztudott. De ki gondolta volna, hogy egy teljesen hétköznapi ír szállodai szoba is tud szolgálni meglepetésekkel?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt már többször is említettem, blogunk egyik vastörvénye a politikamentesség. Most is igyekszem ehhez tartani magam, noha az (észak)ír kérdésben meglehetősen sarkos véleménnyel rendelkezem. Az írek és országuk (figyelem: nem államuk-at írtam!) a kedvenceim toplistáján dobogós helyet foglalnak el.
Mindazt, amit a párizsi finomvegyes poszt bevezetőjénél írtunk, most is fenntartjuk.
Olyan vegyes (vagyis különösebb kategóriába nem illeszthető) fotók következnek tehát, amelyeket ezúttal (egészen pontosan két évvel ezelőtt ősszel) az ír fővárosban készítettünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahhoz, hogy egy ír (dublini avagy vidéki) kocsmában a külföldi teljes értékű embernek érezze magát, sajnos nem elég Jamesont (esetleg John Powerst) vedelnie Guinness (esetleg Kilkenny) kísérővel. Ahogyan azt a matematikában járatos olvasóink mondanák: ez szükséges, de nem elégséges feltétel.
Az elfogadáshoz, illetve a zökkenőmentes beilleszkedéshez roppant ajánlatos legalább két-három ír nép-, vagy műdal szövegének, történetének és dallamvilágának minimum alapszintű elsajátítása. Csurtusék itt és most (csak neked!) ebben is segítséget nyújtanak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hadd fárasszam pár mondat ír történelemmel és heraldikával a Nagyérdeműt.
Azt ugye mindenki tudja, hogy a Zöld Szigetnek négy történelmi tartománya van. Mivel az írek már évszázadokkal a Guinness sör megszületése előtt is rendkívüli módon gyakorlatiasak voltak, a négy fő égtáj szerint regionalizálták hazájukat: Leinster a keleti (zöld alapon arany hárfa), Munster a déli (azúr alapon három aranykorona), Connacht a nyugati (a sasos-kardos osztott rész), míg Ulster az északi régió volt (róla írunk ma).
Valaha volt egy ötödik is (Meath), de ezt Leinster bekebelezte, vele most nem foglalkozunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hagyomány szerint a mai napon ünnepeljük Szent Patrik napját (írül: Lá ’le Pádraig), az egyetlen olyan komolyan vehető, globálisan ismert szentét, aki a Smaragd Szigetet és az íreket képviseli a katolikus egyház egyetemes kalendáriumában. A román ortodoxok is tisztelik, náluk – mondjuk úgy – a luxuskategóriás szentek közé tartozik (ezek állandó jelzője az „întocmai cu Apostolii”, vagyis egyenrangú az apostolokkal).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha Írországban jársz, megteheted, hogy nem nézed meg Dublint, kihagyod Moher szikláit, elkerülöd a régi temetőket és még az is belefér, hogy egyetlen, a Nagy Éhezés emlékeit megörökítő kiállítást sem látogatsz meg.
Két dolgot azonban NEM SZABAD elmulasztanod: a Guinness sör megkóstolását, illetve egy Cashel-i látogatást.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
