Természetesen Vajdahunyad várához is kapcsolódik egy-két legenda; ezek közül ma a várudvaron látható kút köré font történetet meséljük el nektek. Persze garancia nincs, hogy minden száz százalékig úgy történt volna, ahogyan itt alant olvashatjátok, de a lényeg változatlan. Na meg a szájhagyományban pont az a szép, hogy nem dogmák és axiómák felsorolása; sok ilyen, betonba öntöttnek kikiáltott okosságot ismerünk és (ami bennünket illet) nem nagyon szeretjük őket…
Na de hagyjuk az unalmas bölcselkedést és lássuk inkább a mesét:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajdahunyad vára mindenkinek ismerős lehet, aki – akár csak egyszer – sétát tett a budapesti Városligetben.
Biztosak vagyunk abban, hogy várkedvelő olvasóink (a magyar lakosság 81,7 százaléka tartozik a középkori várak és kastélyok rajongói közé – ez saját felmérés, tehát abszolút autentikus), szóval az erődítmény-fanok séróból fel tudnának sorolni húsz-harminc olyan régi magyar várat, amelyet vagy meglátogattak már, vagy meg szeretnének tekinteni és ezt csak ajánlani tudják.
Brassó környékén járva mi sem természetesebb annál, mint hogy az ember rövid kitérőt tesz dél, azaz Törcsvár (Bran) felé, megtekintendő azt a Drakula-kastélyt, amelyről mindenki tudja, hogy semmi köze a mindannyiunk szívéhez oly közel álló erdélyi nemeshez, de még a Drakula-mintának kikiáltott, és rendpártiságát a végletekig fokozó Vlad Ţepeş (Karós vajda?) egykori itteni jelenléte 
