Ha a közép-európai utazót jószerencséje az azeri fővárosba vezeti, be kell vallania, hogy poggyászában (amit mondjuk a Lufthansa 48 órás késéssel kézbesít és utána magától egy „Bocs, ezt elszúrtuk!”-ra sem érdemesíti) a feltétlenül szükséges ruházati és más cuccokon kívül óhatatlanul egy jó adag előítéletet is csomagol. Ez a mai poszt (és majd még a továbbiak) arra hivatott, hogy egy határozott mozdulattal eloszlassa ezen prekoncepciók jó részét és felhívja a figyelmet a jövő egyik potenciális turisztikai célpontjára.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A klasszikus utazási blogok egyik legszembetűnőbb hiányossága, hogy míg – teszem azt – Párizsról vagy Rómáról (esetleg Amszterdamról) posztok ezrei, továbbá fényképek tíz- és százezrei szólnak, az átlagos idegenforgalmi érdeklődés látókörén kívül eső területek méltánytalanul kevés fényt kapnak. A Csurtusblog ilyen szempontból is igyekszik kivételt képezni, s (a még várólistás albán, kubai, brijuni és más posztok mellett) a jövőben egy olyan országgal is változatosabbá teszi kínálatát, amelyről idehaza elég keveset tudunk.
Minden önérzetes városnak megvan a maga építészeti szimbóluma, s Baku ilyen szempontból sem kivétel. Rómának a 
Mai rövid posztunkban (mintegy azerbajdzsáni előételként) bemutatjuk az azeri főváros egyik legérdekesebb köztéri alkotását.
