(2007-es posztunk remake-je)

Sok jó hely van a városban, és több monumentális, tágas tér, de még ezek között is megérdemel egy külön posztot, no meg egy sétát a Piazza del Popolo.
Metróval lehet ide jönni, és ahol kijövünk a föld alól, mindjárt ott ez a két kapu, rajta a jópofa szörnyecskékkel:

De ezek a kapuk nem a térre vezetnek, hanem a fölötte lévő parkba, mert magára a térre az alábbi kapun jutunk be (egy meglepő fordulattal: Porta del Popolo):

És ahogy az a templomok előtt, sőt minden valamirevaló helyen lenni szokott Rómában, rögtön ott egy eltévedt obelisco. Ez egy megtermett példány, amelyet mínusz 10-ben szállítottak a városba, de eredetileg a Circus Maximus-on állt.

Körülötte kellemes szökőkúttal, a szökőkút peremén pedig lábfájós, hűsölő turistákkal:

Van nehány templom is a téren, de egyikbe sem mentem be (felszabadult sóhajokat véltem hallani?? ejnye…).

Ez a kettő nagyon hasonlít, de vannak kis eltérések. A kettő között nyíló utca: Via del Corso. És habár elképzelhető, hogy ez AZ eredeti korzó, nekem nem tűnt olyan nagyon korzószerűnek, mert ahhoz túl keskeny és nem kizárólag sétáló utca. De kétségtelenül hangulatos.

Egyébként a téren minden oldalon terpeszkedő templomok mindegyike Santa Maria Valami, most nem sorolnám fel…

A templomok mellett nagyon pofás szoborkompozíciók is vannak kétoldalt:

farkasanyával is súlyosbítva némelyik (ez a motívum rengeteg helyen visszaköszön).

A tér egyik oldalát egy domb határolja, amelyen a Pincio kertek találhatók. Lentről így néz ki:

és ha már ott vagyunk, érdemes felsétálni a parkba, mert a tér látványa fentről (is) megéri.

Sajnos én már csak erősen ellenfényben tudtam ezt megörökíteni, de a lényeg így is érzékelhető reményeim szerint:

A nagy kupola ott hátul a Szent Péter bazilikáé.