(2007-es poszt remake-je)

Tudom, tudom, elég volt a föstött falakból, és az Angyalvárról már ez ugrik be nektek…
Mégis, most utoljára, Angyalvár. Ahová azok is menjenek el feltétlenül, akik egyetlen freskóra sem kíváncsiak, mert a kilátás a tetőről, illetve a felsőbb szinteken körbe-körbe futó folyosókról megéri a beléptidíjat.
Lábunk alatt csordogál a Tiberis, a másik oldalon pedig a tipikus római panoráma: kupolákok és a Vittorio Emanuele emlékmű (köznépi nevei: írógép, esküvői torta… Té írt már róla)

A Tiberis alsó rakpartja nem éppen egy korzó, de hát ez csak egy kis, algás, és sokhelyütt bizony koszos folyó…

A folyóval átellenes oldalon egy kis park van, az egész városra jellemző, gyönyörű formájú árnyékfenyőkkel és egy (nem éppen szakadt) lakónegyeddel…

Ha oldalvájszt kikukucskálunk a körfolyosó oszlopai között, akkor látszik, hogy tényleg vannak ám dombok Rómában… Ez a zsúfolt híd a Vatikán felé vezet, azaz a Conciliazione sugárútra, amely a Szent Péter térbe torkollik.

Ide ni. Sehonnan nincs ilyen isteni rálátás a bazilikára! Lentről, az utca szintjéről egészen másképp néz ki, ha hiszitek, ha nem…

Jobbra fordulva pedig a bazilika melletti-mögötti épületegyüttes igazából maga a Vatikán, azon belül is tetemes részt foglalnak el a Vatikáni Múzeumok épületei:

A fenti képen hátul, jobb oldalt látható kapu-szerű boltívet majd belülről is megnézzük…

A Vatikán és az Angyalvár kapcsolódása nem csak történelmi és elvi, hanem fizikailag is össze vannak kötve.
Állítólag van/volt alagút, amelyen keresztül a pápákat az Angyalvárba lehetett menekíteni, lévén, hogy az jól védhető erődítmény volt, és ezzel kapcsolatban legendák, regények, krimik és kémsztorik tömkelege született, de van a föld felett is egy összekötő fal vagy mi, amely az előző és a következő képeken jól követhető: