(2007-es posztunk remake-je)
Kedves olvasóközönség,
te
kit mindeddig elárasztottunk a márványpadlókkal, selyemtapétákkal, romokkal és diktátorokkal…
Ezen poszt címét olvasva bizonyára azt gondolod, hogy na, végre, megmutatom ennek a gyönyörű és antik városnak a monumentális, márvánnyal és kandeláberekkel kidíszített metróállomásait, amelyek mellett a moszkvai csak pironkodhat, legfeljebb.
Hát NEM! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy idegen városba érkező turista első problémái egyike a településen belüli helyváltoztatás, ezen belül a tömegközlekedési lehetőségek szemrevételezése: hogyan fogok eljutni A-ból B-be, mennyit kell gyalogolnom a látnivalók között, átlagosan hány tömegszerencsétlenség történik 24 óra leforgása alatt, száz turistából hányat szoktak megkéselni, kirabolni és/vagy megerőszakolni naponta a lelkes helybéliek, satöbbi.
Mai posztunkban a világ talán legsűrűbb és legmegbízhatóbb városi földalatti vasút-hálózatát mutatjuk be, ahonnan a nemzetközivé vált „metró” szó is származik – és ezt csak az angolok vitatják. Következzék tehát a párizsi Métropolitain.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
