(2007-es posztunk remake-je)

Kedves olvasóközönség,
te
kit mindeddig elárasztottunk a márványpadlókkal, selyemtapétákkal, romokkal és diktátorokkal…
Ezen poszt címét olvasva bizonyára azt gondolod, hogy na, végre, megmutatom  ennek a gyönyörű és antik városnak a monumentális, márvánnyal és kandeláberekkel kidíszített metróállomásait, amelyek mellett a moszkvai csak pironkodhat, legfeljebb.

Hát NEM!

Azaz mégis igen, vagyis megmutatom, csak…
Na jó, nem próbálom megfogalmazni, előbb lássuk teljes pompájában:

Elnézést, ha kicsit sötét: a vaku ennyit bírt kihasítani a mélységes mély éjszakából…
Hogy a komplett fílinget átérezzétek: már ahogy megyen lefele az ember (sokszor lépcsőn, mert a mozgólépcső nem kötelező kellék) kezd nőni a hőmérséklet, sőt, a páratartalom.
Lent az állomáson (ahol Pesten pl. mindig huzat szok lenni) közel 40 fok van és penészesek a falak a kicsapódott nedvességtől.

Ezen a helyzeten egy kicsit segít, hogy helyenként befolyik a víz is:

Ez a hívogató átjáró kapu bonyolítja a megálló teljes oda-vissza gyalogos forgalmát – csúcsidőben alig pár perc átkelni rajta.

A szerelvények többsége, tapasztalatunk szerint, modern és légkondis (amit a szaunában való várakozás után nagyon bír az ember értékelni) teljesen egybenyitott, kemény műanyag székes vonat, de Té utazott olyannal is, amelynek belsejében a peron hívogató otthonossága tovább folytatódott…

Két metróvonal van, amelyek a Termininél találkoznak; igaz, hogy ez a két vonal hosszabb, mint a pestiek. Azért a valódi belvárosi/turista-területek innen kb. még félórányi sétára vannak, de beljebb nem megy a metró. Ez utóbbira lehet magyarázat, hogy a műemlékek alatt talán nem kell rezegtetni a földet – de a Colosseumnál azért van megálló, úgyhogy nem tudom.

Helyenként elvétve van mozgólépcső is, és az előzőkhöz képest egészen szívderítő. Pláne felfele, amikor kezd szivárogni a zoxigén.

Másik bosszantó dolog, hogy sok helyen (pl. a Spanyol lépcsőnél) rögtön a térről nyílik az aluljáró, gyanútlan (térdig elkopott lábú) turista azt hiszi, hogy né má’! rögtön itt a metró. Hát nem, mert föld alatt, különböző szinteken még többszáz métert kell gyalogolni, lépcsőzni, stb.

Csuri nem szerette a római metrót. Hisztizett is a tömegben (állítólag!!!) mert melege volt, Té meg veszekedett vele.

_Csuri ajkát biggyeszti_

Úgyhogy nem is ment sokat a nyavalyás undorító metróval.

Vannak még villamosok, ilyennel csak az apukám utazott – de bár ne tette volna: lenyúlták a pénztárcáját – illetve vannak buszok is. Utóbbiakat úgy tudjuk megkülönböztetni az egyéb (pl. turista) buszoktól, hogy van elektronikus kijelzőjük, de ha nem lenne, bajban is lennénk, mert ahány busz, annyi fajta, szín és típus.

A buszmegállókban viszont érthető és informatív táblák vannak, buszok pedig mindenfele mászkálnak (meg álldogálnak is persze a dugókban).
De hogy melyik merre…? Ezt csak kísérleti – tapasztalati úton sikerült megtudnunk, mert bár vettünk Roma Pass-t, benne 3 napos bérlettel, nem adtak semmi segédletet, ami a buszok szeszélyes útvonalát mutatta volna…

Na, most már tömegközlekedésileg is ki vagytok okítva – az egyéb közlekedésről pedig Té ír nektek, hogy sokat kacagjatok. Csináltam neki még fotókat is ehhez. Coming soon…