(2007-es posztunk remake-je)

A közlekedési helyzet részletes taglalásával még adósok maradtunk, és ezen jelen poszt is csak kicsit javít – de hát ki ne hallott volna legendákat a római utak zsúfoltságáról, a közlekedési káoszról, a kedélyes, ám kissé elmebeteg vezetési stílusról, estébé, estébé.
Igaz, hogy nem festettem valami túlságosan vonzó képet a római metróról, és a buszközlekedés átláthatóságához is volt pár kedves szavam, mégis, ha valaki turistáskodni megy oda, azt javaslom maradjon ezeknél.
Én biztosan nem ülnék autóba…

Mindezek mellett persze lehet gyalogolni, és lehet még egyet: robogóval száguldozni. Ezt soktízezren meg is teszik: csajok szűk miniszoknyában, tűsarkú papucskával, nyakkendős-öltönyös úriemberek, egyik kezükben az aktatáska, és közte minden elképzelhető és elképzelhetetlen kategória.

Ennek következtében aztán úgy tele van a város mindenfele ledobált, parkoló robogókkal, mint Amszterdam bicajokkal….

Ezek viszont legalább kis helyen elférnek, ellentétben az autókkal, amelyeknek már nehezebb dolguk van, akármilyen miniatűrök….:

Nekem nagyon élénk a fantáziám, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy a kis fehér hogy fog onnan kimászni??

Ez még a párizsi Lucie barátném módszerével sem menne.

Ő ugyanis a kis rozoga pözsójával úgy állt ki a parkolóból, hogy előre-hátra lökdösődött kicsit. Mondtam neki, hogy Lucie, de hát hozzáértél a lökhárítóval az előtted lévő kocsihoz. Erre a válasz: ‘mais c’est fait pour!!’ (arra való!)

A saját magam által dokumentált következő esetben már ez a roppant lezser filozófia sem hiszem, hogy segíthetett…:

Na jó, azért a másik oldalon maradt hely a manőverezésre. Íme: