Róma – Angyalvár, freskók

(2007-es poszt remake-je)

Az Angyalvárban, a marcona múlt és katonás kinézetel ellenére egy csomó olyasmi is van, amit kívülről nem feltételeznénk róla.
Ilyenek azok a termek, amelyekben különböző pápák lakoztak, ezért aztán kifestették őket.

Rómában járva nem lehet nem észrevenni a régi olaszok (kackac) beteges hajlamát arra, hogy a falakat összepingálják. A templomok, a nagyok régi lakosztályai, és minden belső tér ki van föstve, inkluzíve a plafon.
A padló meg szintén nem OBI kopásálló greslap, amint azt láttuk és látjuk majd még…

Vissza a falakhoz. A szórópisztolyos meszelés sokkal gyorsabban ment volna, ezek mégis ezt művelték helyette:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma közepe. Vagy eleje….?

(2007-es közös posztunk remake-je)

Még mielőtt kínzó kérdéssé válna, maradjunk annyiban, hogy fizikailag a közepe, időben az eleje.

Té:
Ez pedig nem más, mint a sziget a Tiberisen. „A” sziget, mert a városon belül nincs másik. Éppen ezért nagy fantáziával Isola Tiberina-nak nevezték el, mintha a Margitszigetet Dunai szigetnek hívnánk…

File:Isola Tiberina, Roma (1).jpg - Wikimedia Commons
(Kölcsönvettük a képet, mert ebből a szögböl sehogy sem tudtunk fotózni.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Saylor: Róma

Bár a Szent Péter térrel és a Vatikáni Múzeumokkal már rendesen belevágtam Róma közepibe, de most visszanézve a 2007-es posztjainkat úgy érzem érdemes a kezdeteket is idetenni.

(2007-es posztunk remake-je – nagyjából….)

Hogy azért kezdtem-e olvasni a Saylor-féle Rómát, mert tudat alatt már oda készültem, vagy azért mentünk végül Rómába, mert ezt elolvastam….?
Inkább az utóbbi.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vatikáni múzeumok 4 – Raffaello és a Sixtus kápolna

(2007-es poszt remake-je)

Egyszer minden véget ér, így a Vatikáni Múzeumok körbesétálása is.
Egyéb múzeumokkal ellentétben ez csak fél 5-ig van nyitva, ezt kalkuláljátok bele, ha véletlenül arra tévedtek.
Mi nem tettük, így a vége már terelgetős volt, amely élményre azonnal rátérek.

De lássuk előbb Raffaello stanzáit, ami mindközönségesen falfestményt jelent – de ez ennek a blognak az olvasóit már nem lepi meg egy csöppet sem.
Csak egyet fényképeztem többször, mert ez a leglátványosabb, és tényleg megéri elmenni odáig érte, ez pedig az Athéni iskola c. opus. Íme:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vatikáni múzeumok 3 – két kör

(2007-es poszt remake-je)

Mikor már járkáltunk egy ideje, keresztül-kasul a folyosókon, lépcsőkön, termeken, megbeszéltük hogy na, most már csak a Raffaello stanzákat és a Sixtusi kápolnát nézzük meg, oszt elég lesz, még sok is.
Ezeket is csak azért, hogy később ne tegyünk szemrehányást magunknak…

Úgyhogy mentünk a népekkel a két attrakció irányába mutató nyilaknak megfelelően, de közben folyton át kellett menni újabb és újabb olyan helyeken, ahol egyszerűen nem bírtuk becsukni a szemünket…
Két alkalommal is kis köralakú termekbe futottak be a folyosók, mint egy körforgalomba, és mindkettő megérdemel pár szót, pláne képet.


Ismerős? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vatikáni múzeumok 2 – trükkös plafon

(2007-es poszt remake-je)

Sétálgat hát az elkábult turista, és ha a látványtól még nem, de attól biztosan elszédül, hogy folyton felfele (is) kell nézni…
Úgyhogy a lábfájás, derékfájás mellé felsorakozik lassanként a nyakfájás is :)
Oké, legyünk pozitívak, és tekintsük inkább tornának.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vatikáni múzeumok 1 – képek szobrok

(2007-es posztunk remake-je)

Na ha valamikor, akkor most nehéz helyzetben vagyok.
Átnéztem a képeket, amelyeket ott készítettem, és próbáltam kategorizálni, ahogy én (Csuri) szoktam: plafonok, freskók a falon, mozaikok – padlók, egyebek, de semelyik csoportosítás nem tökéletes, úgyhogy érjétek be tökéletlen megoldásokkal.

Különben is, ez csak ízelítő, hogy olyanok, akik sosem mentek volna maguktól egy ilyen helyre, hátha kedvet kapnak. Akik meg voltak, újra örülnek neki.
A Vatikáni múzeumoknak van egy szép képtára is, amely egészen egyedülállóan olyan termekben van, ahol a falak maguk nincsenek telefestve, csak a képek lógnak ott.
A világon bárhol ez egy nagy (és híres) képtár lenne szerintem, de itt a többi látnivalóhoz képest eltörpül.

(Ez a kép kölcsönzött a netről.)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vatikáni múzeumok – lépjünk be

(2007-es poszt remake-je)
Ígérgettem már, hogy belépünk a Vatikáni múzeumokba, és most ez leszen – de ez azért nem épp ennyire eccerű…

Római tartózkodásunk alatt volt olyan szerencsém, hogy egészen más apropóból a szüleim is ott voltak, és elterveztük hogy egy napot együtt töltünk.
Ki is találtam gyönyörű sétát a Villa Borghese-ben (ez egy nagy park több múzeummal is benne), csakhogy éppen ezen az egy napon elkezdett reggel esni, és esett, de nagyon.
A találkozóra menet vettem is egy ernyőt egy szemfüles utcai árustól (a többi 36 szemfüles utcai árust elhessegetve – ugye mondani sem kell, hogy mindannyian románok voltak, kivétel nélkül?)
De a sétafika a parkban még ernyővel sem tűnt csábítónak, úgyhogy mit tesz ilyenkor az ázó turista? Hát persze! Múzeumba megy.

Musei Vaticani" Pin for Sale by luggagestickers | Redbubble Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A pápa tehet róla

(2007-es posztunk remake-je)
Római posztok következnek, ahogy azt 2007-ben láttuk-tapasztaltuk. Mint mindig, néha belefirkálunk egymás posztjaiba, de ezt majd jelezzük. Többnyire én (Csuri) írom a beszámolót, de szólunk ha épp Té mesél….

Még mielőtt megköveztek, sietek közölni hogy (én, Csuri) igenis sok templomot láttam, ezeknek bizonyítékát is fogom adni képpel és szöveggel.
DE, a Szent Péter bazilikát, a világ legnagyobb templomát csak kívülről…

_behúzott nyakkal várja a pfújolást és a füttyöket_

Igen ám, de olyan-de-olyan okom van, amit muszáj lesz elfogadnotok: a PÁPA tehet róla!Látjátok? Odaült a kapuba, sőt még két ilyen csíkosruhást is odaállított… Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Domus Aurea

Néró császár úgy vonult be a történelembe, mint az őrült költő archetípusa; már (az ókor iránt legalább enyhén érdeklődő) zsenge gyermekek is tudni vélik, hogy felgyújtatta Rómát, s lángjainál hárfáját pengetve, könnyeivel küszködve énekelte egyik kedvenc slágerét, mely – szintén állítólag – Trója feldúlásáról és felperzseléséről szólt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vatikán – szimbólumok

A katolikus anyaszentegyház evilági központja nemcsak a művészettörténészek, vallástudósok és agorafóbiások Mekkája (figyelitek ezt az univerzalitásra és megbékélésre való törekvést szimbolizáló játékos metaforát?), hanem az amatőr heraldikusok és vexillológusok is csemegézhetnek az egyházi államban kifüggesztett szimbólumok között. Előre szólok, hogy teológusokkal és vallási elkötelezettekkel elvből nem vitatkozom.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – a Vittoriano

Róma szívében, a Via dei Fori Imperiali egyik végén látható az a monumentális épület, amelyet az olasz nemzet II. Viktor Emánuel királynak, az egyesített Olaszország első királyának tiszteletére emelt. Mintegy 25 év tökölés, vitatkozás, ordibálás, anyázás és hajtépés után 1911-ben fel is avatták azt a létesítményt, amit a hálától csöpögő szívű utókor (dizájnja miatt) A nemzet írógépének, vagy Lakodalmi tortának becéz. Persze hivatalos neve is van: Monumento a Vittorio Emanuele II.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Forum Romanum

Nem sajnáltatni akarjuk magunkat, de irtó nehéz ám egy olyan város nevezetességeiről írni, amelyet évente több tízmillió turista látogat meg, s ahol eddig minden négyzetcentiméterről kábé harmincezer darab nagyfelbontású – amatőr és profi – fotó készült. Mennyivel egyszerűbb és hálásabb feladat lenne mondjuk elmenni Akureyri-be, majd visszajönni és azzal a boldog tudattal beszámolni az ott eltöltött négy napról, hogy biztosan tudunk újdonsággal szolgálni lelkes olvasóink millióinak. Arról nem is beszélve, hogy hazudhatnánk, ahogy a billentyűzetünkön kifér – hiszen ki tudná (és főleg: ki akarná?) leellenőrizni történeteinket. Na, Rómával más a helyzet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – az EUR

Egy poszt erejéig most tegyünk egy 2000 éves, illetve hét kilométeres kitérőt a római történelmi városközponttól, és látogassunk el abba a negyedbe, amely mintegy hetvenöt éve viseli az EUR elnevezést. Innen már sejthető, hogy nem az egységes európai fizetőeszköz hivatalos rövidítéséről kapta a nevét.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….