(2007-es posztunk remak-je)
Hát akkor a metró dohos világa és a parkolási mizériák után térjünk vissza a klasszikus Rómába, mert van még pár templom, amit nem láttunk.
Ha hozzáveszem azt is, hogy több templom van a városban, mint ahány nap az évben, akkor fenti kijelentésem kimeríti a templomi-leírásokkal-való-őrületbe-kergetés törvényi tényállását, és ezt nem venném a lelkemre, úgyhogy megnyugtatásul: csak néhányat néztem meg és mutatok be.
A Santa Maria Maggiore sem egy sufni, ez egyaránt érvényes a méreteire és a díszítésére, hogy cicomát ne mondjak. Állítólag az egyik legdíszesebb templom belső még római viszonylatban is, hogy tovább fokozzam a várakozást és a barokk / márvány / arany / faragvány / freskók / szobrok / mozaikok ránk leselkedő lihegését.
Képzavaros? Nem kizárt, de a templombelső ihlette.
Kezdjük az egyik „kis” oldalkápolnával, melynek mérete kb. a temesvári dómra emlékeztet, csak itt a főhajó mindkét oldalán volt-egy-egy.


Ez a kápolna két oldalfala, mert az oltáros rész már nekem is sok(k) volt, de az ehhez tartozó kis kupolát még lekattintottam:

A probléma ezekkel a templomokkal nem minőségi, hanem mennyiségi: ha külön-külön megnézné az ember egyik-másik freskót, faragványt, oszlopot, szobrot ésígytovább, az határozott élmény lehetne, mitöbb: ÉRDEMES lenne külön-külön megnézni őket. Igaz, hogy akkor ez a templom egy teljes nap, és nem túloztam kicsit se.
Így egyszerre viszont tömény, nagyon tömény, és ezért tiltakozik ellene ösztönösen az egyszerűséget kedvelő lélek (pl. én).
Ha már elkezd az ember felfele nézni, érdemes tovább folytatni a bámészkodást, mert a plafonok ezekben a templomokban megérdemlik. Ez 1500-ból való:

Az aranyozása állítólag abból az aranyból készült, amely az USA-ból (na jó, akkor még nem így hívták) elsőként érkezett szállítmányokból származott és a spanyol származású Borgia pápa kapta ajándékba a spanyol uralkodótól.
Fáj már a nyakunk, de a fenti néznivalók még megérik a botladozást:

Ez a félkupola díszítés icipici mozaikdarabokból van kirakva, de hát akkoriban volt még idejük (1275):

Nézzünk akkor azután kicsit lefele is, mert – mint azt már eddig is sűrűn emlegettem – talán a legszebb látnivaló a római templomokban a padló:

Ez éppen egy tematikus padlókép, vagy mi, de ugyanilyen gyönyörűek, sőt, az egyszerű dekorációk, alapvetően tiszta márványból. Az egész jeu a márvány mintáin és a színeken nyugszik, de ezt azért otthonra is elfogadnám. Kopásállósága nem tudom mennyi lenne a Praktikerben (1000+ év), és dizájnra is ott van. Az oszlopokból 40 darab van a főhajóban, és ezek még az V. századi eredeti templomból maradtak meg ép(p)en.

Ugyanezt applikálták falra is, ha lehet: még érdekesebb márványból, amit az ókori műemlékekről hoztak el:

Maga a szobor se semmi (IX. Pál pápa a betlehemi bölcsőből származó fa- és vasdarabkák ereklyéje előtt), érdemes kicsit közelebbről is megnézni, mert az embernek jön, hogy rápaskoljon a bársonypárnára.

Ez a rész a Capella Sistina, amely a főhajóhoz képest egy félemelettel lesüllyesztve található, fentről lehet körbecsodálni.
Ennyit mára – ne mondhassa senki, hogy nincs bennem egy szemernyi emberség sem :)




Nincs
Nincs hozzászólás.
RSS feed for comments on this post.
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.