(2007-es blogunk remake-je)

Ha sikerül végre elszakadnunk a Pantheon kupolájának látványától (Peat! ez még neked is tetszene: egyszerű, no csicsa. A következő templomokról ezt már nem merném elmondani…), akkor érdemes kiülni eléje a bejárati oszlopok tövébe, és vetni egy pillantást a Piazza della Rotondára.

Ha van tipikus római tér és házak, akkor szerintem ez áll a legközelebb hozzá. Figyeljétek meg, hogy minden ablakon spaletta van, amin, a napsütés erejét megtapasztalva nincs mit csodálkozni.

A tipikus római belvárosi bérházak továbbá – legalábbis az én tapasztalatom szerint – ennyire kopottasak, de valahogy mégis van egy összhang és otthonosság egy ilyen házsorban.

Na de a lényeg a térről a fenti képen lemaradt, ugyanis a helyzet a következő:

Az emberáradatra gondolok, amely szerves tartozéka a helynek (és tegyük hozzá, hogy a hátam mögött, bent a templomban legalább kétszer ennyien voltak még…)

Ica kolléganőmmel pont mostanában beszéltük meg, hogy Rómában a terrakotta szín mennyire jellemző (ezt a szép szót ő tudta, neki pedig el is hiszem, elvégre ő a grafikai szerkesztő). Erre mondtam én, hogy még annál is gyakoribb a KOPOTT terrakotta, ami egyébként ugyanolyan gyönyörű és hangulatos – mint itt a sarki ház.

De néha renoválnak ott is, és akkor meg lehet nézni az eredeti színt (ez a Forum Bovarium mellett van, jóval odébb).

A Pantheont érdemes meg is kerülni, mert oldalról – kívülről jobban ráérezhetünk, hogy milyen öreg.

A következő kis térről (Piazza della Minerva) pedig ilyen látványt nyújt:

A teteje valaha aranylemezekkel volt beborítva, de azt elhasználták fiatalabb templomok építésénél, így most már csak valamilyen más lemezzel van befedve.

Az újabb obelisco pedig (már megint kereszttel a tetejin) azért érdekes, mert Bernini (mint azt már készségszinten tudjuk: a barokk atyja) ötlete volt, hogy az elefánt nyergébe ültette…

És ha obeliszk, akkor vélelmezhetjük, hogy templom előtt áll. Úgy is van: ezen a téren van a Santa Maria Sopra Minerva, amely az egyetlen gótikus templom Rómában.
Kétségtelenül vannak belül gótikus ívek, de azért nem kell a csupaszságukban fennséges, tiszta fehér kő belsejű portugál templomokra gondolni…

Hanem inkább ilyen plafonra:

Na jó: van, aki az ilyet nem szereti. De talán egy kis mentség még azok számára is, hogy 1488-ban festették…

Rendben: ha nem, hát nem.

Szerintem akkor is szép, még ha eccerűnek nem is mondható. Ahogy öregszem, kezdem egyre jobban megszeretni az ilyen klasszikusokat.

És hogy fehér kő is legyen, ott ácsorog az egyik sarokban Michelangelo Feltámadt Krisztusa, vállán a kereszttel, másik kezében pedig kötél és bot:

Azt az oda nem illő réz izét a katolikus prüdéria rakatta rá utólag.