Ezt a posztot vizuális felüdülésnek szánjuk, s a tőlünk megszokott szószátyárságot ideiglenesen visszafogva átadjuk a képeknek a főszerepet.
Az alábbiakban baszkföldi fotóink közül láthattok válogatást; kifejezetten olyan képeket szerkesztettünk be, amelyeken a természeti hangulat dominál, s amelyek – reményeink szerint – áthozzák a vidéki Baszkföld hangulatát. Nekünk nagyon bejött, reméljük, ti sem fogjátok unni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az ember sajnos esendő: amikor hajnali fél négykor keltünk, hogy ötre kint legyünk a reptéren, egy röpke pillanatra úgy éreztem, hogy talán mégse Izlandot kellett volna választani úticélként. A francba is, hát annyi látnivaló van itt Közép-Európában, alig pár órányi autóútra az otthoni akolmelegtől, s csak a hülyék repülnek több, mint négy órát azért, hogy Európa legritkábban lakott országában megnézzenek pár hegyoldalt, közhelyes gejzírt és a lávamezők közötti szélcsatornákban békésen legelésző birkanyájat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mivel az egyik barátomtól hallottam, hogy cimboráival Kubába készül, elővettem a feljegyzéseimet és a több száz fotót, amit ott készítettünk, s megpróbáltam olyan hasznosítható tanácsokat összeszedni, amelyek segíthetik őket a kinti hetek alatt. Így futottam rá az amarillókra, akikről feltétlenül beszélnünk kell.
Bolygónknak elég kevés olyan országa van, melynek nemzetgazdasága képes volt egy olyan szakmát (foglalkozást) produkálni, amire más államokban nincs példa. Pékek, fodrászok vagy mérlegképes könyvelők mindenhol vannak, orvosokról, tanárokról és politológusokról nem is beszélve, de főállású állami autóstoppszervezőkről Kubán kívül sehonnan nem érkezett hír.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha Jeruzsálembe látogatsz (vallásodtól avagy vallástalanságodtól függetlenül) nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy kihagyd a Nyugati Falat. Olyan ez, mintha Rómában elmulasztanád megnézni a Colosseumot, Amszterdamban a coffee-shopokat, Portugáliában nem kóstolnád meg a bacalhaut, vagy egy ír kocsmában kólát innál: meg-bo-csát-ha-tat-lan. És a büntetés rettenetes lészen.
Akkor lássuk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kuba sokak képzeletében (nem utolsósorban az amerikai propagandának köszönhetően) a mai napig úgy él, mint a földi pokol egyik különösen visszataszító bugyra, ahol a turisták számára mesterségesen létrehozott, all incusive ellátást biztosító szállodai enklávék világán kívül csak fájdalom, nyomor és rettegés uralkodik. Elismerjük, hogy a kint töltött kilenc nap alatt alatt nem váltunk szakértőkké, de azt kell mondanunk, hogy benyomásaink nem kifejezetten ezt a szomorú képet erősítik. Olvasóink biztosan elhiszik nekünk, hogy nem vagyunk a castrói gépezet fizetett ügynökei, de a kétségkívül sanyarú helyzetet árnyalandó most bemutatunk egy-két képet (és tényt), ami kifejezetten a szigetország kommunista vívmányai közé tartozik. Vegyük például a gyerekek helyzetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Csurtusékat legnagyobb ellenségeik sem nevezhetnék elvakult temető-rajongóknak, de vannak sírkertek, amelyek még szerintük is megérdemelnek egy-egy sétát. Természetesen a párizsi Szék atyáról elnevezett (hehe, Père Lachaise, persze) ilyen. A közel 45 hektáros területen, az 5500 fa valamelyikének árnyékában a mai napig temetkeznek; ezt nem biztatásként mondom, ne értsetek félre, csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez egy élő temető – már ha lehet ilyet szólni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mindazt, amit a párizsi finomvegyes poszt bevezetőjénél írtunk, most is fenntartjuk.
Olyan vegyes (vagyis különösebb kategóriába nem illeszthető) fotók következnek tehát, amelyeket ezúttal (egészen pontosan két évvel ezelőtt ősszel) az ír fővárosban készítettünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Azt már talán említettük, hogy a keresztény vallási helyszínek sűrűségét tekintve Örményországgal talán csak a Vatikán tud versenyezni. Az örmény történelemnek nincs olyan szelete, amely értelmezhető és megérthető lenne anélkül, hogy ne futnánk bele egy-egy kósza székesegyházba, kolostorba, temetőbe vagy más egyházi vonzatú látnivalóba. A Jerevántól alig 25-30 kilométerre található Geghard kolostoregyüttes egyike a legfestőibbeknek, amit valaha is láttunk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kafka és a cseh főváros kapcsolatáról könyvtárnyi (szépirodalmi és pszichiátriai) mű született az elmúlt évtizedekben, ezért eszünk ágában sincs ezek számát szaporítani.
A poszt apropóját a prágai Kafka-múzeum előtt látható szobor adja, aminek láttán ismételten el kell ismernünk, hogy a csehek közhelyszámba menő kispolgáriságának langyos pocsolyájába egy-egy képzőművészük olykor nagy szakértelemmel dob kisebb-nagyobb kavicsokat, felkavarva a poshadtnak tűnő állóvizet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Közel egy évvel ezelőtt, amikor a nevezetes Foucault-féle ingáról írtunk egy természettudományos ismeretterjesztő posztot, belengettük annak a lehetőségét, hogy előbb-utóbb magáról az épületről is ejtünk pár keresetlen szót, ahol az ominózus inga lengett (és leng).
Nos, ha a naptárra néztek, láthatjátok, hogy pont ma van előbb-utóbb napja. Felfüggesztjük tehát a dél-kaukázusi sorozatunkat, s abban a reményben, hogy ti sem bánjátok a földrajzi ugrást, elétek tárjuk a párizsi Panthéon rövid történetét.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Említettük már, hogy az örmények voltak az első nemzet (illetve hát nemzetállam) a világon, akik (a legtöbb forrás szerint már 301-ben) államvallássá tették a kereszténységet. Legfontosabb egyházuk hivatalos neve (figyelemmel arra, hogy a hagyományok szerint Bertalan és Judás Tádé apostolok alapították errefelé az első században a korai keresztény gyülekezeteket) Szent és Egyetemes Örmény Apostoli Ortodox Egyház. Ehhez tartozik az örmények 92 százaléka.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Amint látjátok, nem bírtunk ellenállni a nemzetközi közhely nyomásának, s első (bemelegítő jellegű) örményországi posztunk arról az intézményről szól, amely (valljuk be: roppant igazságtalan módon) talán még mindig a külföldön legismertebb jereváni must see.
Igen, ma a számtalan vicc főszereplőjeként világhírre szert tett örmény közszolgálati médiumról mesélünk egy kicsit.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt sokan tudjátok, alig pár napja jöttünk vissza két dél-kaukázusi országban tett kirándulásunkról. Tudjuk, hogy négy, illetve öt nap alatt egy közepes méretű lépcsőházat sem lehet megismerni, nemhogy olyan (múltjukra méltán büszke) országokat, amelyek – mint látni fogjuk – kötésig gázolnak a változatos történelemben és a kultúrában, hogy a hagyományosan csúcsszínvonalú gasztronómiáról és az ugyancsak tradicionális lokális háborúkról ne is beszéljünk.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Saint-Maximin-la-Sainte-Baume: kisváros Dél-Franciaországban. S hogy miért érdekes? Nos, ebben a kisvárosban áll az a székesegyház, melynek altemplomában található a Mária Magdolna (a továbbiakban: MM) földi maradványait befogadó szarkofág. Nem akarom most a sokak által vitatott (és majdnem ilyen sokak által vallott) témát feszegetni, hogy MM valójában Jézus felesége volt-e, vagy csak tanítványa (esetleg annyi sem), hiszen a topiknak szép irodalma van; hogy csak hármat említsek: a Szentírás, Dan Brown és a Konteóblog.
Nem; mai írásunk simán csak bemutatja a helyszínt s az előzményeket, amennyire ez egy blogposztba belefér. Persze véleményét a sztoriról mindenki elmondhatja a kommentekben, feltéve, ha ezt civilizált hangnemben teszi és senkit nem sért meg durván hitében és meggyőződésében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A címben szereplő (talán sokak számára ismeretlenül csengő) szó elmagyarázásához egy kicsit vissza kell mennünk az időben.
A XV. században Madeira szigete a cukortermelésről volt híres, de nem ám répából lett a cukor, mint például erre mifelénk, hanem cukornádból, annak pedig sok víz kellett. És mert a források (nem túl meglepő módon) a hegyekben nem pont ott voltak, ahol a cukornádültetvények, hát csatornákon vezették a vizet a megfelelő helyekre. Ezt mediterrán vidéken állítólag sok helyen megtették, de ilyen tökélyre fejlesztett hálózat, mint a portugál szigeten, sehol nem alakult ki. És elérkeztünk a megfejtéshez: a levada az öntözőcsatornákat jelenti, s mint látni fogjuk, Madeirán egész kultuszuk van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
