Róma – a Vittoriano

Róma szívében, a Via dei Fori Imperiali egyik végén látható az a monumentális épület, amelyet az olasz nemzet II. Viktor Emánuel királynak, az egyesített Olaszország első királyának tiszteletére emelt. Mintegy 25 év tökölés, vitatkozás, ordibálás, anyázás és hajtépés után 1911-ben fel is avatták azt a létesítményt, amit a hálától csöpögő szívű utókor (dizájnja miatt) A nemzet írógépének, vagy Lakodalmi tortának becéz. Persze hivatalos neve is van: Monumento a Vittorio Emanuele II.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Lengyelország – Gdańsk

El kell ismernünk, hogy blogunkban a köztes-európai térség sajnálatos módon alulreprezentált. Mivel nem szeretnénk azt a tévképzetet erősíteni, mely szerint Csurtusék érzéketlenek a történelmileg determinált regionális elkötelezettséggel szemben, mai posztunkban ezt a jelenséget próbáljuk majd orvosolni. Új kommunikációs offenzívánk első lépése legyen mondjuk a lengyel tengerparti város, Gdańsk, ahol csak T. járt (ő is mindössze három napot töltött ott), ezért színekről, virágokról, felhőkről és hasonlókról nem tudunk beszámolni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A portugál nyelv

A legkevesebb, amit a luzitánokról elmondhatunk az, hogy roppant érdekes nyelvük van. Első hallásra úgy tűnt, mintha orosz anyanyelvűek beszélnének hollandul, de úgy, hogy a legváratlanabb pillanatokban olasz szavakat kevernek a mondandójukba. Nekem mindenesetre a legkevésbé latin hangzásúnak tűnik az újlatin nyelvek közül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Baku – Fotók és információk

Ha a közép-európai utazót jószerencséje az azeri fővárosba vezeti, be kell vallania, hogy poggyászában (amit mondjuk a Lufthansa 48 órás késéssel kézbesít és utána magától egy „Bocs, ezt elszúrtuk!”-ra sem érdemesíti) a feltétlenül szükséges ruházati és más cuccokon kívül óhatatlanul egy jó adag előítéletet is csomagol. Ez a mai poszt (és majd még a továbbiak) arra hivatott, hogy egy határozott mozdulattal eloszlassa ezen prekoncepciók jó részét és felhívja a figyelmet a jövő egyik potenciális turisztikai célpontjára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A párizsi metró

Egy idegen városba érkező turista első problémái egyike a településen belüli helyváltoztatás, ezen belül a tömegközlekedési lehetőségek szemrevételezése: hogyan fogok eljutni A-ból B-be, mennyit kell gyalogolnom a látnivalók között, átlagosan hány tömegszerencsétlenség történik 24 óra leforgása alatt, száz turistából hányat szoktak megkéselni, kirabolni és/vagy megerőszakolni naponta a lelkes helybéliek, satöbbi.

Mai posztunkban a világ talán legsűrűbb és legmegbízhatóbb városi földalatti vasút-hálózatát mutatjuk be, ahonnan a nemzetközivé vált „metró” szó is származik – és ezt csak az angolok vitatják. Következzék tehát a párizsi Métropolitain.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Albánia – Lezha

Tiboru rajongása a kiemelkedő hadtörténelmi személyiségek iránt (amit Csuri nem mindig oszt, de ez legyen az ő baja) nem ismer határokat. Ily módon semmi meglepő nincs abban, hogy mai posztunk az albánok nemzeti hőse (és a magyarok nagy barátja), Szkander bég halála helyszínéről, Lezha városáról szól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kuba – Pénz, pénz, pénz

Amikor az ember külföldre készül, a turisztikai és gasztronómiai érdekességek mellett nem árt, ha képbe kerül az ottani fizetőeszközök, valamint azok használata vonatkozásában, és az is jól jön, ha – teszem azt – a helyi árak és (miért ne?) a bérek alakulásáról meg az életszínvonalról is van némi fogalma.

A kubai bevezető poszt után mai írásunkban a fenti területet járjuk körül, természetesen Kubára vetítve.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Skócia – Edinburghi vár

Hogy ne csak a mediterrán-szubtrópusi fílinget közvetítsem, engedtessék meg nekem egy nagyon rövid kitekintés Skócia fővárosára, s azon belül a helyi várra.

Ez a szóbanforgó ingatlan, amelyről könyvek ezreit írták már tele. Itt és most megint csak a magyar vonatkozásról beszélnék, az összes többit hagynám Shakespeare Vilmos kollégára meg a többi illetékesre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Írország – Molly Malone

Ahhoz, hogy egy ír (dublini avagy vidéki) kocsmában a külföldi teljes értékű embernek érezze magát, sajnos nem elég Jamesont (esetleg John Powerst) vedelnie Guinness (esetleg Kilkenny) kísérővel. Ahogyan azt a matematikában járatos olvasóink mondanák: ez szükséges, de nem elégséges feltétel.

Az elfogadáshoz, illetve a zökkenőmentes beilleszkedéshez roppant ajánlatos legalább két-három ír nép-, vagy műdal szövegének, történetének és dallamvilágának minimum alapszintű elsajátítása. Csurtusék itt és most (csak neked!) ebben is segítséget nyújtanak.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Róma – Forum Romanum

Nem sajnáltatni akarjuk magunkat, de irtó nehéz ám egy olyan város nevezetességeiről írni, amelyet évente több tízmillió turista látogat meg, s ahol eddig minden négyzetcentiméterről kábé harmincezer darab nagyfelbontású – amatőr és profi – fotó készült. Mennyivel egyszerűbb és hálásabb feladat lenne mondjuk elmenni Akureyri-be, majd visszajönni és azzal a boldog tudattal beszámolni az ott eltöltött négy napról, hogy biztosan tudunk újdonsággal szolgálni lelkes olvasóink millióinak. Arról nem is beszélve, hogy hazudhatnánk, ahogy a billentyűzetünkön kifér – hiszen ki tudná (és főleg: ki akarná?) leellenőrizni történeteinket. Na, Rómával más a helyzet.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bukarest – a Köztársaság Háza 2.0

A bukaresti Köztársaság Házáról (KH) szóló első posztunk (melyben az előzményeket, illetve a külcsínt mutattuk be) elég komoly olvasottságra tett szert, aminek természetesen nagyon örültünk. Folytassuk tehát a világ legnehezebb épületének bemutatását egy belső sétával és további finomságokkal.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….