Ha Izraelbe mész, ki ne hagyd a Holt-tengert! Különleges látvány, élmény és főként: semmivel össze nem hasonlítható érzés fürödni benne.
Mi Jeruzsálemből mentünk át, le volt foglalva szállásunk két éjszakára a déli szakaszon, egy 4 csillagos szállodában (Golden Tulip).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Lévén, hogy az idő is melegszik egy kicsit, rögtön jobb kedvre derültünk; kellemes érzés látni, hogy egyvalami azért mégiscsak működik ebben az országban: az időjárás.
Derűnknek azonnal hangot, azaz szöveget is adunk. Mai posztunkban azon – minden bizonnyal – roppant keveseknek kívánunk némi fogódzót adni, akik előre kitervelten arra készülnek, hogy meglátogatnak egy amszterdami coffeeshop-ot. A téma igen komplex, ezért készüljetek fel egy, az eddigi átlagnál hosszabb írásra.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt az előző posztban megígértük, elétek tárjuk a romániai közúti közlekedéssel kapcsolatos, szigorúan szubjektív tanács-gyűjteményünk második, tiritarka csokrát.
A már bevált módszert követve folytatjuk a pontok számozását. Kommenteket szívesen látunk, s ha nyelvezetük és stílusuk bizonyos határokon belül marad, nem fogunk moderálni. Szidni csak a szerzőt szabad, egymást nem.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt tapasztalhattátok, blogunk az ismeretterjesztés, a szórakoztatás és a közszolgálatiság hármas béklyójában vergődik. Úgy gondoljuk, most induló kétrészes minisorozatunk a romániai közúti közlekedésről mindhárom elvárásnak maradéktalanul megfelel.
Május végén abban a (remélem, soha vissza nem térő) megtiszteltetésben részesültem, hogy gépkocsival tehettem meg az utat székesfővárosunk és Bukarest között, oda-vissza. A kétszer 850 kilométer, valamint a bukaresti pár tucat során összegyűjtöttem néhány olyan élményt és tanácsot, amelyek nyilvánosságra hozatala talán segíthet azoknak, akik – a sors szeszélye, saját kalandvágyuk vagy a Köztársaság költségvetésének kímélése folytán – sajnálatos módon arra kényszerülnek, hogy mindezt leutánozzák.
Itt a nyár, nyakunkban a szabadságolási időszak, biztos sokan kerekednek fel nemcsak Hegyeshalom, hanem Nagylak vagy Ártánd irányába is; nekik küldöm e dalt posztot, és még majd egy másikat.
Lássunk hozzá tehát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha rosszindulatú lennék, akkor a kérdésre, hogy „mit adott a Dél-Afrikai Köztársaság a világnak?” a válaszom az lenne: a legszínpompásabb nemzeti lobogót.
Persze ilyen inkorrekt még én sem lehetek, hiszen dögség lenne elvitatni ettől az országtól és népétől például Nelson Mandelát, aki egymagában döntötte meg az apartheidnek nevezett fajgyűlölő rendszert – már ha hinni lehet a hivatalos dél-afrikai álláspontnak és annak a jelenségnek, amely egy kicsit (de tényleg csak picikét) a személyi kultuszra emlékezteti a Kelet-Európából érkezett látogatót.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Edinburghi tartózkodásom egyik mérsékelten kínos jelenete Őfelsége II. Erzsébet egykori yachtjához, a HMY Britanniához fűződik. Igyekszem röviden összefoglalni.
Úgy kezdődött, hogy vendéglátóink tényleg ki akartak tenni magukért, ezért csillogó szemmel újságolták, hogy a rendezvény ünnepi búcsúvacsorája a brit uralkodó hajdani hajóján, a Britannián lesz, amelyet Őfelsége 1997-ben adott át az ő népének, miután 43 éven keresztül a királyi család használta.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mivel ezekben a zaklatott időkben az ember sohasem tudhatja, mikor kap vacsorameghívást egy brit királyi yachtra, úgy döntöttem, egy hevenyészett módszertani útmutató keretein belül adok (INGYENES!!!) fogódzót a protokoll dzsungelében kígyózó indák fogságában vergődő olvasóinknak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy kubai élménybeszámoló nehezen képzelhető el a legendás, több évtizedes autókat legalább egy villanás erejéig bemutató poszt nélkül. Mostani cikkünkben fejet hajtunk a kubai emberek találékonysága és életrevalósága előtt; szerintünk ők azok, akik egy csavarhúzó, egy kalapács és pár százas szög segítségével képesek lennének tengeralattjárót fabrikálni bármelyik kávéfőzőből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Privoz Európa (egyik?) legnagyobb belterületi piaca, s mint ilyen, logikus módon felkerült Csurtusék odesszai must see listájának dobogós helyére. Azon most nem nyitunk vitát, hogy az ukrán nagyvárost magyarul helyesen Odesszának vagy Ogyesszának kell-e írni (majd megteszitek helyettünk a kommentekben, ha van hozzá energiátok), inkább azzal foglalkozunk, hogy a piacon készített mintegy kétszáz fotó közül kiválogassuk nektek a legérdekesebbeket.
Ma a Privoz-összeállításunk első, bevezető részét olvashatjátok.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Valószínűleg számos olvasónk töltött már több napot a szomszédos Horvátország tengerpartján, ezért kevesen fognak meglepődni, amikor kijelentjük, hogy – szigorúan szubjektív véleményünk szerint – egykori társországunk szigetvilága a legkényesebb ízlést is kielégíti anélkül, hogy felháborító olcsóságával hívná fel magára a figyelmet.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A Rekordok Könyve tele van haszontalanabbnál haszontalanabb legekkel, amelyeken a hozzánk hasonló fancsali csak ironizálni tudna: a foggal történő kókuszdióhámozás világbajnokától kezdve a legmagasabbra ugró malacokon át a legnagyobbra növesztett körömig mindenről olvashatunk, amit a természet (és az unatkozó humanoidok) csak ki bírnak találni. Vannak azonban olyan rekordok, amelyek olvastán az ember tényleg azt mondja: no, ezt feltétlenül meg kell nézni!
Tudomásom szerint Moldova egyetlen Guinness-kategóriában rúg labdába, de ez elhomályosítja az olyan bornagyhatalmak csillogását, mint Francia-, Spanyol- vagy Olaszország. Igen bizony: itt van a világ legnagyobb borospincéje, ugyanakkor a földkerekség legnagyobb borgyűjteménye. Erről olvashattok most egy kicsit.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosak vagyunk abban, hogy várkedvelő olvasóink (a magyar lakosság 81,7 százaléka tartozik a középkori várak és kastélyok rajongói közé – ez saját felmérés, tehát abszolút autentikus), szóval az erődítmény-fanok séróból fel tudnának sorolni húsz-harminc olyan régi magyar várat, amelyet vagy meglátogattak már, vagy meg szeretnének tekinteni és ezt csak ajánlani tudják. Ugyanakkor mérget mernénk venni arra, hogy a fogarasi nem tartozik közéjük, pedig ha megnézitek a fotóinkat, tutira sajnálni fogjátok, hogy mindeddig nem kerítettetek sort egy ottani látogatásra.
Mint mindig, most is megkönnyítjük a dolgotokat. Ne, ne csináljátok már; tudjátok, hogy a hálálkodást nem szeretjük, viszont a borsos Absolut vodka Té egyik kedvence.
Csak megemlítettük, magunk sem tudjuk, miért; ne értsétek félre. Következzék tehát a fogarasi vár.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A hagyomány szerint a mai napon ünnepeljük Szent Patrik napját (írül: Lá ’le Pádraig), az egyetlen olyan komolyan vehető, globálisan ismert szentét, aki a Smaragd Szigetet és az íreket képviseli a katolikus egyház egyetemes kalendáriumában. A román ortodoxok is tisztelik, náluk – mondjuk úgy – a luxuskategóriás szentek közé tartozik (ezek állandó jelzője az „întocmai cu Apostolii”, vagyis egyenrangú az apostolokkal).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az osztrák irányultságú heraldikusok joggal akadhatnak fenn Amszterdam címerének megpillantásakor, hiszen a pajzs tetején látható királyi fejfedő Ausztria császári koronája. Nincs ebben semmi meglepő; a 15. század végén Miksa császár engedélyezte használatát, mert igen elégedett volt a város által a német-római birodalom kincstárába befizetett összeggel. Innen is látszik, hogy Amszterdam már akkor is úszott a zsében.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mielőtt nekilátnék a Colosseum dicsőítésének, elöljáróban gyorsan leszögezek két alapvetést:
1.) Az embernek vannak mindenféle kedvencei. Ezek (legyen szó élőlényről, ételről, színről vagy szeretkezési pozitúráról) nem igényelnek magyarázatot, mert egyszerűen VANNAK. Ez és ez a kedvencem ebben és ebben a kategóriába, slussz-passz, nem tudom és nem akarom észérvekkel alátámasztani, és különben is: kinek mi köze hozzá?
2.) Tudom, hogy a Colosseum lerágott csont, Róma egyik szimbóluma, az Eiffel torony és Janet Jackson biztosítótűvel átszúrt mellbimbója után a harmadik legnézettebb látványosság az emberek által lakott Univerzumban, de nem érdekel: mindettől függetlenül nekem ő a római kedvencem.
Megkísérelem elmagyarázni, mennyire.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
