Svájcon négy nap alatt vágtattunk keresztül, ami pont elég volt ahhoz, hogy általános benyomást szerezzünk az országról. Nem vesszük magunknak a bátorságot, hogy egy mondatba sűrítve összegezzük általános tapasztalatainkat, ezért megpróbáljuk egy kicsit bővebben. És persze megnyugtatjuk az olvasókat, hogy lesz még svájci poszt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ha Írországban jársz, megteheted, hogy nem nézed meg Dublint, kihagyod Moher szikláit, elkerülöd a régi temetőket és még az is belefér, hogy egyetlen, a Nagy Éhezés emlékeit megörökítő kiállítást sem látogatsz meg.
Két dolgot azonban NEM SZABAD elmulasztanod: a Guinness sör megkóstolását, illetve egy Cashel-i látogatást.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mostani rövidke posztunkban (amelyben szervesen ötvöződik a magaskultúra iránti igény, a fegyverkezés elleni harc, a teológiai érdeklődés és a turisztikai látnivaló) egy sokkoló shkodrai vizuális élményünkről számolunk be hűséges olvasóinknak.
Mert Albániában nem csak a Nemzeti Galéria festményei tudják meglepni a turistákat…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A párizsi Père Lachaise temetőben a franciák (és a világ) számos olyan híressége nyugszik, akiknek rajongói – ha tehetik – legalább egyszer meglátogatják az illető sírját, illetve síremlékét. Ezt a kegyeleti aktust – tekintsük annak – a temető illetékesei nem mindig nézik jó szemmel, hiszen a fejet hajtók olykor hajlamosak (voltak) megfeledkezni magukról.
Igen, mai posztunkban Jim Morrisonról, illetve végső (?) nyughelyéről fogtok egy-két mondatot olvasni, illetve képet látni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Brassó környékén járva mi sem természetesebb annál, mint hogy az ember rövid kitérőt tesz dél, azaz Törcsvár (Bran) felé, megtekintendő azt a Drakula-kastélyt, amelyről mindenki tudja, hogy semmi köze a mindannyiunk szívéhez oly közel álló erdélyi nemeshez, de még a Drakula-mintának kikiáltott, és rendpártiságát a végletekig fokozó Vlad Ţepeş (Karós vajda?) egykori itteni jelenléte sem bizonyított kétséget kizáró módon. Figyelem: csak azok olvassák tovább, akik erősek lelkileg, mert tömény illúziórombolás következik!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt láthatjátok, a Csurtusblog mindeddig megtartóztatta magát minden, kizárólag felnőtteknek szóló tartalomtól. Ezzel az alapelvvel tartósan nem is akarunk szakítani, mai posztunkban azonban egy olyan látnivalóról számolunk be, amit (bármennyire is felvilágosultak vagyunk) főleg nagykorú olvasóinknak szánunk.
Oké, mondjuk a 16 évnél idősebbeknek, kivéve Szalai Annamáriát.
Habár most, hogy jobban utánagondolunk és felidézzük azt a látványt, amelybe esti szórakozóhelyeken bármelyikünk belebotolhat, maradjunk annyiban, hogy a 12 évnél fiatalabbak lehetőleg ne kattintsanak a lenti „folytatás” linkre!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kedves olvasó!
Noha sehol sincs leírva, úgy gondoljuk, hogy illendő pár szót szólnunk egy (azaz több) induló blog előhangjaként. Csurtusék vagyunk, egy – khm – hagyományos pár, ami annyit tesz, hogy egy nő és egy férfi alkotja: Csur a női, míg Tus a férfitagja, s innen a blog neve is; itt oldalt vehettek szemügyre bennünket, illetve avartárjainkat.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Magát az utazást megelőzően az ember értelemszerűen gondoskodik a szállítóeszközről. Az, hogy repülni fogunk, már akkor nyilvánvaló volt, amikor rászántuk magunkat, hogy megnézzük a Szentföldet, hiszen sem a rendelkezésünkre álló idő, sem a pénztárcánk nem tette volna lehetővé, hogy a hajót, illetve a szárazföldi közlekedést válasszuk.
Arról nem is beszélve, hogy turisták számára közúton Izraelbe csak Egyiptom, illetve Jordánia felől lehet belépni (Libanon és Szíria – amelyek Izraelben évtizedek óta hivatalosan is ellenséges országoknak minősülnek – még az átutazást sem engedélyezi olyan utasoknak, akiknek útlevelében izraeli bélyegző szerepel; Egyiptom felől mostanában meg… eh, hagyjuk…)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy kis lustálkodás után újabb, itt eddig még nem szerepelt ország szubjektív bemutatása, újabb személyes élmények és vélemények megosztása következik a csurtusblog olvasóival. Október közepén a szocialista világforradalom utolsó bástyáinak egyikében jártunk. Szöveggel és képekkel azon leszünk, hogy (az információkat óvatosan csepegtetve) minél többetek figyelmét felhívjuk a Karib-tenger legnagyobb, a jelenleginél sokkal jobb sorsa érdemes szigetére.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai rövid posztunkban (mintegy azerbajdzsáni előételként) bemutatjuk az azeri főváros egyik legérdekesebb köztéri alkotását.
Aki nem tudná: a második világháború egyik legsikeresebb hírszerzője, a szovjet színekben játszó, német újságírói fedéssel dolgozó, főleg Japánban és Mandzsúriában tevékenykedő doktor Richard Sorge itt, Bakuban született.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mai fotóposztunkban a tiranai Nemzeti Galériában bemutatott pár alkotás megtekintésének lehetőségét nyújtjuk át tálcán hűséges olvasóinknak.
Aki akár csak felületesen is ismeri az albán történelem elmúlt hetven évét, az tudja, hogy albán barátaink összehasonlíthatatlanul többet szívtak a népi demokráciának, illetve a szocializmusnak nevezett évtizedek alatt, mint bármelyik másik nemzet a Béketáborból, pedig a mezőny (főleg az ötvenes években) igen erős volt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
