Nekünk, magyaroknak nem kell különösebben magyarázni, milyen érzés apró nyelvi szigetként létezni egy minden részletében idegen lingvisztikai környezetben. Végigszopva ezeregyszáz évet az indoeurópai nyelvcsalád három nagy ágának, a szlávnak, a germánnak és az újlatinnak az ütközőzónájában, csakis rokonszenvvel tudjuk szemlélni az ilyen szempontból hozzánk hasonló nációkat, még akkor is, ha köztünk és köztük a (remélhetőleg kölcsönös) szimpátián túl semmi közös nincs (a Szíriuszt meg a speckó DNS-spirálokat most talán hagyjuk).
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Nyugi, nem vagyok annyira fáradt, hogy félrebeszéljek.
Mint mindenhol, úgy Albániában sem hagyhattuk ki a piacokat, mint megtekintendő kulturális látnivalót. Nem annyira balkáni, mint elsőre gondoltuk, de nem is a Vásárcsarnokra, vagy a párizsi piacokra emlékeztet…
Ha Izraelbe mész, ki ne hagyd a Holt-tengert! Különleges látvány, élmény és főként: semmivel össze nem hasonlítható érzés fürödni benne. 
Lévén, hogy az idő is melegszik egy kicsit, rögtön jobb kedvre derültünk; kellemes érzés látni, hogy egyvalami azért mégiscsak működik ebben az országban: az időjárás.
Ahogyan azt 
Ha rosszindulatú lennék, akkor a kérdésre, hogy „mit adott a Dél-Afrikai Köztársaság a világnak?” a válaszom az lenne: a legszínpompásabb nemzeti lobogót.
Gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy kubai élménybeszámoló nehezen képzelhető el a legendás, több évtizedes autókat legalább egy villanás erejéig bemutató poszt nélkül. Mostani cikkünkben fejet hajtunk a kubai emberek találékonysága és életrevalósága előtt; szerintünk ők azok, akik egy csavarhúzó, egy kalapács és pár százas szög segítségével képesek lennének tengeralattjárót fabrikálni bármelyik kávéfőzőből.
A Privoz Európa (egyik?) legnagyobb belterületi piaca, s mint ilyen, logikus módon felkerült Csurtusék odesszai must see listájának dobogós helyére. Azon most nem nyitunk vitát, hogy az ukrán nagyvárost magyarul helyesen Odesszának vagy Ogyesszának kell-e írni (majd megteszitek helyettünk a kommentekben, ha van hozzá energiátok), inkább azzal foglalkozunk, hogy a piacon készített mintegy kétszáz fotó közül kiválogassuk nektek a legérdekesebbeket.
Valószínűleg számos olvasónk töltött már több napot a szomszédos Horvátország tengerpartján, ezért kevesen fognak meglepődni, amikor kijelentjük, hogy – szigorúan szubjektív véleményünk szerint – egykori társországunk szigetvilága a legkényesebb ízlést is kielégíti anélkül, hogy felháborító olcsóságával hívná fel magára a figyelmet.
A Rekordok Könyve tele van haszontalanabbnál haszontalanabb legekkel, amelyeken a hozzánk hasonló fancsali csak ironizálni tudna: a foggal történő kókuszdióhámozás világbajnokától kezdve a legmagasabbra ugró malacokon át a legnagyobbra növesztett körömig mindenről olvashatunk, amit a természet (és az unatkozó humanoidok) csak ki bírnak találni. Vannak azonban olyan rekordok, amelyek olvastán az ember tényleg azt mondja: no, ezt feltétlenül meg kell nézni!
