Biztosak vagyunk abban, hogy várkedvelő olvasóink (a magyar lakosság 81,7 százaléka tartozik a középkori várak és kastélyok rajongói közé – ez saját felmérés, tehát abszolút autentikus), szóval az erődítmény-fanok séróból fel tudnának sorolni húsz-harminc olyan régi magyar várat, amelyet vagy meglátogattak már, vagy meg szeretnének tekinteni és ezt csak ajánlani tudják. Ugyanakkor mérget mernénk venni arra, hogy a fogarasi nem tartozik közéjük, pedig ha megnézitek a fotóinkat, tutira sajnálni fogjátok, hogy mindeddig nem kerítettetek sort egy ottani látogatásra.
Mint mindig, most is megkönnyítjük a dolgotokat. Ne, ne csináljátok már; tudjátok, hogy a hálálkodást nem szeretjük, viszont a borsos Absolut vodka Té egyik kedvence.
Csak megemlítettük, magunk sem tudjuk, miért; ne értsétek félre. Következzék tehát a fogarasi vár.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Az osztrák irányultságú heraldikusok joggal akadhatnak fenn Amszterdam címerének megpillantásakor, hiszen a pajzs tetején látható királyi fejfedő Ausztria császári koronája. Nincs ebben semmi meglepő; a 15. század végén Miksa császár engedélyezte használatát, mert igen elégedett volt a város által a német-római birodalom kincstárába befizetett összeggel. Innen is látszik, hogy Amszterdam már akkor is úszott a zsében.
Mielőtt nekilátnék a Colosseum dicsőítésének, elöljáróban gyorsan leszögezek két alapvetést:
Ha Írországban jársz, megteheted, hogy nem nézed meg Dublint, kihagyod Moher szikláit, elkerülöd a régi temetőket és még az is belefér, hogy egyetlen, a 
Mostani rövidke posztunkban (amelyben szervesen ötvöződik a magaskultúra iránti igény, a fegyverkezés elleni harc, a teológiai érdeklődés és a turisztikai látnivaló) egy sokkoló shkodrai vizuális élményünkről számolunk be hűséges olvasóinknak.
A 
Brassó környékén járva mi sem természetesebb annál, mint hogy az ember rövid kitérőt tesz dél, azaz Törcsvár (Bran) felé, megtekintendő azt a Drakula-kastélyt, amelyről mindenki tudja, hogy semmi köze a mindannyiunk szívéhez oly közel álló erdélyi nemeshez, de még a Drakula-mintának kikiáltott, és rendpártiságát a végletekig fokozó Vlad Ţepeş (Karós vajda?) egykori itteni jelenléte 
Ahogyan azt láthatjátok, a Csurtusblog mindeddig megtartóztatta magát minden, kizárólag felnőtteknek szóló tartalomtól. Ezzel az alapelvvel tartósan nem is akarunk szakítani, mai posztunkban azonban egy olyan látnivalóról számolunk be, amit (bármennyire is felvilágosultak vagyunk) főleg nagykorú olvasóinknak szánunk.
Kedves olvasó!
Magát az utazást megelőzően az ember értelemszerűen gondoskodik a szállítóeszközről. Az, hogy repülni fogunk, már akkor nyilvánvaló volt, amikor rászántuk magunkat, hogy megnézzük a Szentföldet, hiszen sem a rendelkezésünkre álló idő, sem a pénztárcánk nem tette volna lehetővé, hogy a hajót, illetve a szárazföldi közlekedést válasszuk. 
Egy kis lustálkodás után újabb, itt eddig még nem szerepelt ország szubjektív bemutatása, újabb személyes élmények és vélemények megosztása következik a csurtusblog olvasóival. Október közepén a szocialista világforradalom utolsó bástyáinak egyikében jártunk. Szöveggel és képekkel azon leszünk, hogy (az információkat óvatosan csepegtetve) minél többetek figyelmét felhívjuk a Karib-tenger legnagyobb, a jelenleginél sokkal jobb sorsa érdemes szigetére.
Mai rövid posztunkban (mintegy azerbajdzsáni előételként) bemutatjuk az azeri főváros egyik legérdekesebb köztéri alkotását.
Mai fotóposztunkban a tiranai Nemzeti Galériában bemutatott pár alkotás megtekintésének lehetőségét nyújtjuk át tálcán hűséges olvasóinknak.
