2007 júniusi posztok remake-je.

Mivel Madeiráról még jó sok írásunk szól, és ezeket most folytatólagosan bemutatjuk itt, nem árt ha van egy összefoglaló is arról, merre jártunk? Rég volt, de a helyek még mindig ott vannak :)

Már volt egy kiváló bevezető Tuskótól, most ebben a posztban térképet és útvonalat rajzol, Csuri pedig a szállásokat mutatja be.

Té
A lenti térképen pirossal jelöltem az útvonalunkat. A felbontás nem igazán megfelelő, de a célnak szerintem megteszi. Reményeink szerint az is látszik, hogy hol töltöttük az éjszakákat. Az is nyilvánvaló, mindent megtettünk annak érdekében, hogy minden járható utat kipróbáljunk; óvatos becsléseink szerint kábé 25 kilométer maradhatott ki.

Gyorsan hozzáteszem, hogy a GPS ilyen kanyargós és meredek utakon nem nyújt megfelelő útbaigazítást (a miénk csak két dimenzióban gondolkozik és megzavarodik, ha egy szerpentinen „ugyanoda” térsz vissza, csak mondjuk 20 méteres szintkülönbséggel), ezért el sem vittük. Csuri volt a Mitfahrer, s a tőle megszokott magas színvonalon sikoltozott, ha rosszfelé fordultam.

Néhány tényszerű kiegészítéssel kívánok élni csupán (én, Csuri):

Az egyébként kedvenc GPS-t tényleg nem vittük magunkkal, de azért, mert az egyébként kiváló IGO Eupa szoftverbe nem értendő bele a távoli Madeira. Az IGO legalábbis nem érti bele. Inne is üzenem, hogy ejnye! Az csak a buzele umflate (aki érti érti) magyarázat, hogy úgysem boldogulna hegyes terepen.

Csuri volt a mitfárer, mint mindig, ez ténykérdés. Nemkülönben a magas színvonal. De a sikoltozást nettó tagadom, mint rendőr a zsanettke megerőszakolását.

Továbbá: felszerelkeztem mindenféle térképekkel, és az autólölcsönzős pasitól is kaptunk továbbiakat, úgyhogy nem is volt gond. Legfeljebb azzal, hogy a lepedőnyi térképen követve hogy merre járunk, mire felkiálthattam volna hogy „miradouro jobbról” már rég el is hagytuk, ugyanis a térkép kb. olyan részletes mint egy városé, és két település között csak percek telnek el. Szóval megtévesztő, ha az ember úgy tekint rá, mint egy ország térképére…

Végül, de nem utolsósorban: az útvonalat, azon kívül, hogy a szálláshelyek adva voltak, Csuri tervezte meg napról napra, oly módon, hogy a lehető legtöbb látnivaló (e.g. miradouro, tengerpart, sziklák, kertek, hegyek, fennsík, laurisilva, városkák,…) férjen bele.
Ez komoly meló, és azt jelentette hogy az esti kagylómajszolás és verdelho-iszogatás közben az útikönyveket kell tanulmányozni (igen, többesszám! csak nem bízzuk rá magunkat egyre!!).

Most a szálláshelyeinket mutatom meg, amelyeket Tuskó a térképen be is jelölt.
Első éjszaka jó későn érkezik a repülő, féltem is hogy nem találjuk meg a szállást – de nem volt gond.
Reggel pedig a következő látvány fogadott:
Itt máris ízelítőt kaptunk a tengerpartok meredekségéből, és az is látszik hogy milyen szép fekete a kis „plázs”. Ráadásul itt a fekete nem is homok, hanem tojás nagyságú kavicsok.Hogy fürödni hogy lehet lejutni erre a kis partszakaszra, azt nem tudom. Lehet hogy azoknak van fenntartva, akik ott lent születtek…
Nem azért, de Funchalban több helyen is van lift ami levisz a hasonló helyekre…A második éjszaka Santana közelében laktunk, egy panzió-szerűségben. A szállás maga felejthető (de azért rendben volt ez is), a kilátás pedig még csak messziről mutatja az igazi hegyeket. Madeirai viszonylatban olyan, mintha még a síkságon lennénk…
A harmadik éjszaka az Encumeada hágónál már tényleg hegyek között voltunk, és a szálloda is szuperhely. Itt ünnepeltük Té szülinapját, és itt sétáltam a környező hegyek levadácskái mellett. Levadákról mindent IS, itt.