2007. júniusi posztunk remak-je, többnyire Csuritól.

Ez a téma önmagában a háború és béke rendezői változatával vetekedhetne terjedelemben, de mivel aggódok hogy ez esetben ugyanannyira érdekfeszítő is lenne, inkább az SMS változatot közlöm.

Madeirán vannak ám különleges növények.

Némelyikükről nem pontosan tudjuk hogy mik, én azért adtam nekik nevet. Aki olyan okos, ragadjon izibe billentyűzetet, oszt ossza meg velünk a kommentekben az igazi nevet, de latinul ám, mer’ csak úgy tudjuk elfogadni.
Íme egy gyűrűs pálma (keresztanya: Csuri)

Amikor még nem nyílt ki (vagy éppen hogy elnyílt??…), szóval maradjunk annyiban, hogy máskor meg ilyen:

És van olyan pálma is, amelyiken szőlőfürtök teremnek. De nem mertem megkóstolni…

És akkor csak még egy: az ormányos kaktusz. Asszem ez az izé, ami kijön belőle, a termése. Vagyis inkább a gyümölcse. Vagy a szára. Vagy valami…

Gyümölcsökből sem állnak rosszul, arról is írtunk már.
A banán megér egy külön misét, és egy külön posztot is: itt olvashatsz a madeirai banánról.

Mint tudjuk, ha azt mondom madeira, az fát jelent (nem, nem bort!!). Úgyhogy mi sem természetesebb, mint hogy fákat is mutassak.

Kedvencem ez az öreg csavart példány:

A nagy durranás azonban a páfrányfa, amelyből Madeira néhány kertjében több példány található, mint a világon összesen! Ennek az a különlegessége, hogy többmillió éves faj, a dinók ilyeneket legeltek.

És még egy bizonyíték, hogy Té is ott volt…

A páfrányfák öregek, de csak mint faj, nem azok a példányok, amiket láttunk. Volt viszont olyan olajfa, amelyről állítólag már a római korban is szüretelhettek, ha jól emléxem i.sz. 140-ben. Biztos csak apró kekeckedés, hogy akkoriban még senki nem volt a szigeten oszt a drága jó olajbogyó csak úgy potyogott a földre és ment pocsékba…Pálmákról külön is lesz szó, itt csak egy kis szobafenyőt mutatnék a hóna aljáig érő pálma mellett. Ezek ketten egy platánsor és egy pálmafasor kereszteződésében ücsörögtek, Sao Vicente belvárosában:Folytassuk akkor Sao Vicente-vel!