2007. júniusi posztunk remake-je.

Az egész szigetről azt szokták mondani a marketing iránt érzékeny útikönyvszerzők, hogy aszondja „az Atlanti óceán úszó virágoskertje”, és az a helyzet, hogy reklámfogás ide vagy oda, ez szinte szó szerint veendő…

Csuri (én vagyok az!!) csak azt sajnálja, hogy a híresebb és nagyobb kerteknek (jardim) csak egy kis töredékét láthatta… :(

Kimaradt a funchali kikötő fölött lévő, amelyben Sissy (állítólagos) villája van, és még fájóbban két főváros-közeli orchideagyűjtemény – na de ha minden kertet meg akar nézni valaki, akkor több időre menjen oda. Vagy ne csináljon semmi mást.
Ami azt illeti, ez utóbbi megfontolandó…

A legszebb kert a Funchal elővárosának számító Montéban van, neve Jardim Oriental (vagy Jardim de Monte Palace).

Egészen pontosan Jardim Tropical Monte Palace a neve, és a
http://www.montepalace.com/
címről további érdekességek, illetve jó fotók tölthetők le.

Erre a helyre az ember (de a turista biztosan) teleferico-val libeg fel – erről majd még. Azért fel, mert máris pár száz méterrel feljebb vagyunk mint az alant elterülő belváros az óceán / kikötő partján.

Ez a kert egy kicsit eklektikus stílusú, mert van benne azulejo (azulezsu, ugye tudjuk már???) több száz (gondolom ahol volt egy pluszban, azt idehozták és kirakták a kanyargós gyalogösvények melletti támfalakra, de nem ám valami szedett-vedett cucc: több száz évesek is vannak közte!),

és ott van még Portugália történelme azulejo gyűjteményben elmesélve, hosszan, hosszan, legalább 50 ilyen táblaképen….

Meg van benne japán kert kínai pagodaszerűségekkel, élénk pirosban, meg van benne mindenféle szobor, hattyú, vízesés, hidacska, tó, kis sziget,

s van még benne laurisilva élőhely tanösvénnyel. Na, ki tudja, mi az? Szedtünk belőle, de nem itt hanem egy …. ilyen erdőben! Krumplifőzelékbe szokták tenni, például. Többet nem segíthetek.

És van a kert bejáratánál egy többszintes múzeum is,

benne ilyen kis ásványokkal

és mindez egy meredek hegyoldalba van beleapplikálva (naná! emlékeztetőül: Madeirán vagyunk!)

A rengeteg növény között, tőlem szokatlan módon, állatokkal is barátkoztam!

És van még számszerint vagy 30 gyönyörű képem róla, amit legnagyobb sajnálatomra nem tudok megosztani a nagyérdeművel…

Szinte hallom az elfojtott sóhajokat, látom az elmorzsolt könnycseppeket… Hiába az élet! Nem kaphatunk meg mindent :)