2007 júniusi poszt remake-je.

Már az előző, botanikus kertes poszt is tele volt azulejo-kkal, de mindenhol van belőlük. Kb. ebből lehet tudni hogy portugál felségterületen vagy, ennél biztosabb jel nincs is.

A klasszikus (és régi) azulejo kékkel van a fehér csempére festve (kézzel, naná, me’ matrica) és életképeket ábrázol. Ilyennel volt kidekorálva a Porto-i vasútállomás, a Funchal-i piac, és gyakorlatilag minden középület kívül-belül. Lisszabonban van olyan templom, amelynek egy négyzetcentiméternyi külső fala sem lóg ki a festett csempék alól…

Ezt most csak a papagájvirág kedvéért…

És vannak klasszikus azulejok kertekben, parkokban, köztereken, szökőkutakon, szóval minden elképzelhető és elképzelhetetlen sík felületen van egy kicsi:

Az csak természetes, hogy a kis városi miradouro (vagyis kilátó) mellvédje is ezzel van borítva:Amit én ennél is jobban szeretek, sőt, ezt a fajtát szeretem igazán, az a csak mintás csempe, amin nincsenek történelmi alakok, szentek és mezőgazdasági munkások aratás közben vagy hasonlók: csak a gyönyörű tekergőző dekoráció. Ez gyakran kék-sárga, vagy szintén tiszta kék.
Ez pl. a funchali bíróság folyosója, tehát hogy jól értsük: itt csoszognak összebilincselt lábbal, az őrök kíséretében a bűnözők, és ennek dőlnek neki a válástól meghajszolt madeirai polgárok…

Közelebbről:

És hogy értsd a lényeget, no meg hogy visszakanyarodjunk megint a sokat emlegetett részletekhez, MÉG közelebbről:

Té azulejo-s emlékei:
Se álló-, se mozgóképünk nincs róla (az elveszett, és az Interpol körözési listáján már szereplő filmen több percet rögzítettünk…), ezért csak szerény szókincsemhez fodulhatok segítségért: a portói központi vasútállomás teljes belső falát olyan azulejoval borították, amely a portugál történelem zivataros évszázadainak véresebb jeleneteit ábrázolja megkapó részletességgel: keresztény királyok, mór hercegek, csatajelenet, várostrom, diadalmas lovasroham, lobogó zászlók (vagy zászló lobogók?), teltkeblű delnők, satöbbi.

Száz szónak is egy a vége: valódi képregény, haladóknak.