Sokat gondolkodtam azon, hogy ma kihagyjam-e a témák közül a francia forradalom nyitó napját.

Végül úgy döntöttem, hogy pár mondattal megemlékezem róla. Lehet, egyes olvasóknak furcsának tűnik, hogy egy idegen állam nemzeti ünnepe nekem megér ennyit (pláne hogy Franciaországról van szó, annak a nációnak a hazájáról, amelyik nem tartozik a magyarok kedvencei közé), de megpróbálom megmagyarázni.

A Bastille ostromának 224. évfordulóján ne a csürhére emlékezzünk, ne a terrorra, ne a lemészárolt tíz- és százezrekre, ne az utólag tucatszor meghamisított tényekre (a forradalom és a hírhedt párizsi börtön ostromának története legalább ötféle verzióban olvasható a könyvtárakban, a tankönyvekben és a neten).

Ugye emlékszünk a Brian élete című film híres  jelenetére, a „mit kaptunk mi a rómaiaktól?” kezdetűre. Akkor felteszem a kérdést itt is: mit kaptunk mi (mármint a világ) a francia forradalomtól? És persze meg is válaszolom:

Ha semmi más hozadéka nem lenne, csak az az ominózus 17 pont, amely Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata címen futott be egészen szép karriert (például a mai napig minden francia őrszobán kötelező kifüggeszteni), én azt mondom: megérte.

Ünnepélyes hangulatban vagyok (ezzel is készülök a perceken belül kezdődő párizsi katonai díszszemlére, amit mindig megnézek, ha lehetőségem nyílik rá, a legrosszabb esetben a tévében), ezért csak az első pontot idézem; a többinek tessék utánakeresni a neten. Különböző fordítások keringenek, én Mika Sándorét javasolom.

Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.

De szép is lenne.