2007 júniusi posztunk remake-je.

A negyedik napon Porto Monizban laktunk, a sziget bal felső csücskében (na jó, legyen észak-nyugati) ahol nagyon nem bántam volna, ha nem csak egy napot maradunk. Ennek oka pedig a strand volt, amelyet az útikönyvek is beharangoznak – joggal. Ez egy természetes óceánvizes strand, amely ötvözi az óceánpart és a fekete sziklák természetességét és vadságát, de megszelidítve.

Mert a fekete sziklák és a csapkodó hullámok, meg a mozgásban a türkiztől a mélykék azúrig (azul!) váltakozó víztömeg látványnak olyan gyönyörű és változatos, hogy órákig nem unnám meg – na de ki mer itt belemenni fürödni, hogy felcsapódjon az egyik szép tarajos sziklára? Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →