2007. augusztusi posztunk remak-je

Egyszer minden véget ér. Nagy megkönnyebbüléssel tudatom (s hogy én megkönnyebbültem az egy dolog, de hát még ti!!) hogy ez a Madeira vége, már csak néhány pillantást vetünk a fővárosra és a szigetre fölülről, meg a vízről, és kész.

Nem mintha nem lenne még vagy 150 kiváló kép, amit megmutathatnék, de ami sok az sok :))

Eleinte azt terveztem, hogy külön posztot szentelek a funchali funicularoknak (merthogy kettő is van belőle), de erre Tuskó egy-egy képpel rólunk a kabinban lelőtte ezt a jól előkészített bemutatót is. Íme az inkriminált képek, felvezetővel!

tt látható Tuskó, arcán a beletörődött „Csuri megmondta, hogy érdemes telefericóval felmenni Funchalból Monteba, mert a kilátás és a járulékos élmények bőven megérik a ráfordított időt, energiát és pénzt!” kifejezéssel.

Itt látható Csuri, arcán a magabiztos „ugye megmondtam, hogy érdemes telefericóval felmenni Funchalból Monteba, mert a kilátás és a járulékos élmények bőven megérik a ráfordított időt, energiát és pénzt?!” kifejezéssel.
Persze, hogy megmondta.

Annyi a lényeg, hogy ha odamentek, akkor érdemes a libegővel felmenni Montéba, és onnan át lehet menni egy másik libegőhöz, ami a botanikus kertbe visz.

Gyönyörű a panoráma a városra és az öbölre felülről, a szép kis modern kabinok pedig annyira hangtalanul suhannak, hogy effektíve zavaró a csend. Ha egy gépben ülök, ami visz valahová (autó, vonat, pláne repülő), akkor megszoktam hogy zajongjon az anyja istenit, hogy tudjam: műxik.
Na ez nem, ez csendben van, mégis mozog, nem is lassan.

A városban van két jellegzetes épület, ami eddig nem került még elő, hát most, búcsúpillantás ürügyén íme a városháza:

Hátul a hegyek, a tér burkolata a már emlegetett fekete-fehér kockakő minta, és még egy narancsszínű tulipánfa is ott a sarokban.

Lent a parti sétányon pedig van egy giccses kis „erőd”, amelyben most a kormányzó lakik. Na jó lehet hogy nem úgy híják mostanság, de a fene nagy függetlenségben azért csak van egy Portugália által delegált főember, aki nem tudom mennyire prüntyöghet bele a helyi dolgokba, de hogy lestipistopizta az egyik legjobb helyet a parton, az biztos:

És most már távolodunk a várostól, megnézzük mi látható a vízről szemlélve…

A külvárosnak számító egyik kis szomszéd városka a szőlőteraszaival, fekete szikláival és egymás hegyére-hátára épült házaival tipikus látvány…

Ugyanez messzebbről:

A hotelnegyedben pedig ilyen épületekben is szenvednek helyi, valamint idegen erők:

Figyelem! Paliszander fa a háttérben!

Azért itt nem sétálnék este a kertben…

És eljött a búcsú nehéz perce…

Még egy pillantás a városra, utána már csak a hajó csíkját látjuk a kék vízen….

Héééé! Ébresztő!

Beugrottatok, mi?? Hagytátok magatokat elandalítani!

Aki figyelt tudja: repülőn mentünk-jöttünk, mondom REPÜLŐ, az pedig – hálistennek – nem hagy semmilyen nyomot a vízen :)

Na de költői kép ide vagy oda, a tényeken semmi nem változtat. Madeirának ennyi volt!

Tuskó keresetlen megfogalmazásában: jó hely, csak ajánlani tudjuk.