Biztosan emlékeztek Ulster zászlajának, illetve címerének történetére (ha nem, sürgősen tessék utánaolvasni itt.)

Nos, az antwerpeni sztori majdnem ilyen mulatságos: állítólag a várost átszelő folyónál élt egy óriás, aki a helyi Illetékhivatalnál (vagy APEH-nél) dolgozott. Az ő feladata volt gázlópénzt szedni mindazoktól, akik át akartak kelni a helyi folyón, a Scheldt-en.

Mivel már akkoriban is akadtak olyan elvetemültek, akik el akarták bliccelni a közteherviselést, az óriás sajátos büntetést eszelt ki: az ilyen renitenseknek egyszerűen levágta az egyik kezét és beledobta a vízbe.

Hollandul/flamandul: hand werpen = eldobott kéz. Innen ered állítólag a város neve. És két ilyen korpusz delikátesz látható a történelmi címerben.

Aztán (ahogyan az már lenni szokott) jött egy Brabo nevű hős ifjú, aki egyenlőtlen küzdelemben legyőzte a nagyra nőtt városi közalkalmazottat és levágta a kezét, majd a testrészt beledobta a folyóba.

(Elképesztő, hogy a régiek mennyire imádták megcsonkítani embertásaikat, illetve önmagukat egy jó poén, illetve címer kedvéért…)

Akárcsak bármelyik holland vagy flamand városban, Antwerpenben is a Grote Markt-ot, vagyis a Nagy (Fő) Teret kell keresni, ha az ember díszes épületekre és zászlódíszre szomjazik.

Láthatjuk, hogy a helyi zászlókészítő kisiparosok nem szűkölködnek megrendelésekben.

Ez itt a Brabo dicső tettét megörökítő szobor a Városháza előtt. Szerintem még cukibb lenne, ha a csuklóból levágott kézből vörös színű folyadék spriccelne a szökőkútba, és nem ez az unalmas, átlátszó víz.

Ez itt alul pedig egy (saccra) többtonnás kéz, amelyet a belvárosban szoborként próbálnak bemutatni a turistáknak.

A szuvenyírboltokban ezerféle kezet lehet venni: fából, kőből, műanyagból, egyes helyeken még drágakőből is.

(A gyémántról, illetve az antwerpeni és amszterdami börzékről majd lesz egy külön poszt, ha el nem felejtem).

Antwerpenben nemcsak a főtér úszik lobogókban, hanem az egész belváros. Az első órákban még megpróbáltam azonosítani a zászlókat, megvettem a flamand vexillológusok kézikönyvét is, de aztán (úgy a hetvenedik ismeretlen lobogónál) feladtam.

Azt mindenesetre megállapítottam (és T. hatodik axiómájaként le is védettem), hogy minél gazdagabb egy ország, lakói annál több színes rongyot bírnak kiakasztani az ablakaikba.

Hollandia nincs is olyan messze. Ez onnan is látszik, hogy a kerékpárok Antwerpenben is a fő közlekedési eszközt jelentik.

Ez itt alul jobbra egy viszonylag apró kerékpárparkoló. És ne kérdezzétek, hogy találja meg az ember a sajátját…

Gondolkoztam, hogy Rubens megér-e pár mondatot, mint a város híres szülötte, de úgy döntöttem, hogy nem. A kultúrszomjnak is van határa.

Ha választanom kéne, akkor már inkább Jessica Van Der Steen mellett voksolnék, aki ugyancsak antwerpeni, és – szakemberek szerint – igen híres modell. Jelenleg a Victoria’s Secret nevű, női fehérneműben és szépségápolásban utazó amerikai cég egyik arca.

Abban megegyezhetünk, hogy Jessica nagy valószínűség szerint nem a makromolekuláris polimerizációból fogja írna a diplomamunkáját, de – figyelemmel a 87-62-89 tőszámjegyekkel leírható méreteire – erre nem is lesz szüksége.