Dél-Kaukázus: bevezető

Ahogyan azt sokan tudjátok, alig pár napja jöttünk vissza két dél-kaukázusi országban tett kirándulásunkról. Tudjuk, hogy négy, illetve öt nap alatt egy közepes méretű lépcsőházat sem lehet megismerni, nemhogy olyan (múltjukra méltán büszke) országokat, amelyek – mint látni fogjuk – kötésig gázolnak a változatos történelemben és a kultúrában, hogy a hagyományosan csúcsszínvonalú gasztronómiáról és az ugyancsak tradicionális lokális háborúkról ne is beszéljünk.

Az elkövetkezendő hetekben a különböző blogjainkban részleteket fogunk felvillantani örmény és grúz utunkról (melyek útvonalát itt alul láthatjátok); a tisztán turisztikai topikokat itt, a Csurtusblogon olvashatjátok majd, az evéssel és ivással összefüggőeket a Gasztroutazásokon, a katonai-hadtörténeti témákat a Tiborublogon, míg a politikai hangulatú rövidhíreket a Hírsarkon. Vagy valami hasonló. Most, hogy elkezdtük rendezni a fotókat, döbbenten konstatáltuk, hogy ketten mintegy 1500 (igen: egyezerötszáz!) fényképet készítettünk. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy vannak közöttük egészen jól sikerültek is, amelyek közül jó párat alkalmatok lesz megtekinteni. S hogy bele ne unjatok a Kaukázusba (ami mellesleg szerintünk lehetetlen), a témákat igyekszünk majd váltogatni régebbi útiélményekkel, hiszen vannak elmaradásaink Kubától Izraelen át Albániáig, Párizsig és Rómáig szinte minden eddigi utunkról.

Hogy stílszerűek legyünk: továbbra is úgy várunk minden olvasót és kommentelőt, mint a Tbiliszi fölött magasodó Kartlis Deda (kábé: Grúzia Anyácska, gyakorlatilag az országot jelképező nőalak), melynek egyik kezében kehely, a másikban kard látható. A szobor szimbolikájának megfejtése a következő: aki barátsággal, nyílt szívvel érkezik a földjükre, azt borral kínálják, magukhoz ölelik és országos cimborák lesznek. Aki viszont ártó szándékkal közeledik, az szopni fog. És hogy a bevezető poszt se múljon el érdemi, hasznosítható információk nélkül, gyorsan elmeséljük, hogy miért nem ajánljuk senkinek azt a légitársaságot, amelyikkel eredetileg végig utaztunk volna (konkrétan az AeroSvit, valami ukrán bagázs).

1.) Az indulás napján a reggel kilenc órási kijevi járat 11.30-ig egyszerűen nem indult el Budapestről (persze előzetes tájékoztatás vagy valami magyarázat semmi), márpedig nekünk itt kellett volna átszállnunk a jereváni gépre. Végül az Aeroflotra könyörögtük fel magunkat (jól jártunk, mert már csak a bizniszklasszon volt hely, ahol pezsgőztünk és normális evőeszközzel lehetett enni a tényleg finom kaját. Ráadásul még udvaroltam is a nálam kábé tíz évvel idősebb sztyuvinak és kaptam tőle egy nagyon frankó logós poharat), s így Seremetyevó érintésével érkeztünk meg Jerevánba, pár órás késéssel. Az oroszok mellett szól, hogy tőlünk nem kértek egy fillér különbözetet sem, de remélem, hogy az ukránoktól bevasalták a lóvét.

2.) Visszafele Tbilisziből jöttünk (Kijev érintésével), ahol az AeroSvit másfél órás késéssel indult, de úgy, hogy semmiféle információt nem kaptunk; a “boarding” felirat ott villogott a kijelzőn már akkor, amikor a gépet még oda se vontatták a csőhöz. Amikor megkérdeztük, hogy végül mikor fog indulni, a tbiliszi információs csak röhögött és azt mondta, hogy ő olyanra nem emlékszik, hogy az AeroSvit pontosan indult vagy érkezett volna. Pedig (amint az itt felül szemügyre vehető tbiliszi óriásplakáton is látható) ezerrel hirdetik magukat Grúziában is.

3.) A változatosság kedvéért Kijevből a pesti gép (dettó AeroSvit) húsz perccel hamarabb indult, mint a menetrendben szereplő időpont.

Szóval nem tudom, hogy ilyen kuplerájt hogy lehet a légiközlekedésben üzemeltetni, de hogy én legközelebb inkább gyalog megyek, semmint hogy ezeket válasszam, az majdnem biztos.

9 hozzászólás

 1. zigzag — 2012-06-01 21:14 

Nos abban az országban emlékeim szerint a parlamentben vannak a legjobb bunyók. Milyen akkor a légitársaság? Hát ilyen.

 2. gloriamundi — 2012-06-02 09:10 

Milyen módszereket vetettetek be a könyörgésnél? Azt biztos tanítani lehetne :-)
Hú, de nagy tervek, lesz hozzá idő is? :-)

 3. pobeda — 2012-06-02 12:07 

Kíváncsian várom a folytatást.
Egy kis zenei ráhangolódás. ;)
http://www.dailymotion.com/video/xivqxu_sarit-hadad-kavkaz_music?search_algo=1

 4. ruba — 2012-06-02 20:44 

Mi tavaly vonattal meg busszal mentünk Grúziába és Örményországba, konkrétan Isztambulig vonattal, onnan Tbilisziig busszal, majd Grúzián belül mindenhova vonattal mentünk(voltunk Borzsomiban, Zugdidiben, Goriban és Batumiban is), és tovább Jerevánba is vonattal mentünk. Visszafele Jerevánból Batumiig vonattal jöttünk, onnan Isztambulig busszal, majd megint vonattal. Így sokkal hosszabb volt az út persze, viszont cserébe élménydúsabb is (voltunk Isztambulban, Szófiában, Belgrádban és Trabzonban is), és olcsóbb is volt mintha repülővel mentünk volna. Grúzia nagyon tetszett, Örményország kevésbé (azért az is jó volt), igaz ott idő és pénz hiányában csak Jerevánban voltunk 3 napot. Mindenesetre kíváncsian várom a cikkeket.

 5. otto — 2012-06-03 00:18 

Én konkrétan perben állok velük :) …
Várom az új cikkeket!

 6. rognork — 2012-06-04 09:23 

ezen kis késésen nem kell annyira felkapni a vizet, velem a KLM csinált hasonlót, ami pedig ugye.Én csak akkor néztem ki az ablakon, amikor már nagyon hőbörögtek az emberek, az okát is elég hamar megtaláltam: egy kurva gép nem volt a kukac végén, amikor beszállásról beszéltek a ferihegyi csajok. Igaz, eddig nem volt gondom velük.

 7. gildor — 2012-06-07 10:07 

exmalévos kollegina megoldóképlete az lenne, hogy az eredeti gépen olyan részeg volt a pilóta az induláskor, hogy erre való tekintettel nem engedték be az utasokat. nem igazán kommunikálható probléma.

 8. tiboru — 2012-06-12 18:41 

Ezen így utólag már lehet röhögni, de ha most ott ülnék a bőröndön, lehet, mégse csekkolnék be :-)

 9. lucky — 2015-02-28 12:29 

Mostanában hazai berkekben is tudok olyan, ( igaz) vonatot ami bármikor jöhet, még a meghirdetett időpontban is..

RSS feed for comments on this post.

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.