Bár a Szent Péter térrel és a Vatikáni Múzeumokkal már rendesen belevágtam Róma közepibe, de most visszanézve a 2007-es posztjainkat úgy érzem érdemes a kezdeteket is idetenni.

(2007-es posztunk remake-je – nagyjából….)

Hogy azért kezdtem-e olvasni a Saylor-féle Rómát, mert tudat alatt már oda készültem, vagy azért mentünk végül Rómába, mert ezt elolvastam….?
Inkább az utóbbi.

Té ugyanis olvasta nevezett (Steven Saylor) más könyveit, amelyek az ókori Rómában játszódó ‘detektívregények’, és nagyon élvezte.
Ez egy texasi történész pasi, aki ókori Róma szakértő, de rendes amerikaihoz méltón nem dögunalmas tudományos munkákkal altatja el kisszámú, hasonlóan perverz közönségét, hanem ehelyett Gordianus (a nyomozó) főszereplésével krimit ír, ami több, mint 2000 évvel ezelőtt játszódik.

És miközben az ember az egyébként izgalmas és fordulatos krimit olvassa, egy csomó-csomó részletet megtud arról, hogy milyen volt a hétköznapi élet annó Rómában, milyenek voltak a politikai viszonyok és viszályok, hogyan folytak az építkezések, mit ettek és mit csináltak a fürdőkben…

Miután tizen ilyen könyvet írt, állítólag barátai unszolására kezdett bele a Róma ókori történetét bemutató könyvbe – de itt sem hazudtolta meg magát: egy ezer évet átfogó családregény-szerűséget olvashatunk, ami végigmegy a történelmi csomópontokon, de nem szárazon-unalmasan.

A történet a Tiberis (most már Tevere) pici szigetén kezdődik, ahol a tengerről a sót szállító emberek legjobban át tudtak kelni a folyón. Idővel a sziget melletti részen alakult ki az első cserebere piac, a Forum Bovarium (később a „v”-t elnyelték), és ebből nőtt ki Róma. A sziget és a Forum megvannak, láttuk őket, köszönik szépen :)

Időben a könyv a mínusz ezertől nulláig terjedő fix ezer évet öleli át, két családnak, a Pinariusoknak és a Potitiusoknak a történetén keresztül.

A rengeteg szereplőnél persze sokszor veszítjük el a fonalat, hogy ki kinek a kije, de nem is fontos észben tartani – a cselekmény és a lényeg teljesen követhető így is.
A regény másik főszereplője egy amulett, a Fascinus (amely egy szárnyas arany fallosz!). A szereplők ezer éven át öröklik egymástól, többek között egy Vesta szűz is hordja, aki aztán a gyerekének adja át…

Aki többet is meg akar tudni róla, olvassa el a regényt :)

Aki pedig Rómába készül, annak is csak ajánlani tudom, mert rögtön más szemmel néztem a romokat és a dombokat, egyből jelentett valamit a Palatinus, a Quirinalis és a Capitolinus vagy a Tarpeii szikla…
Igaz, hogy Rómában a nulladik év után is történt és épült még ez-az…

Hátha megírja Saylor a folytatást, amelyben hajlandó még pár száz évet megzenésíteni. Ami utána jött, az már kevésbé érdekes :))

Na, most már fel vagytok készítve arra, ami előttünk áll: Róma ohne ende… És csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja, csak az jöjjön, csak az jöjjön…