(2007-es posztunk remake-je)
Római posztok következnek, ahogy azt 2007-ben láttuk-tapasztaltuk. Mint mindig, néha belefirkálunk egymás posztjaiba, de ezt majd jelezzük. Többnyire én (Csuri) írom a beszámolót, de szólunk ha épp Té mesél….

Még mielőtt megköveztek, sietek közölni hogy (én, Csuri) igenis sok templomot láttam, ezeknek bizonyítékát is fogom adni képpel és szöveggel.
DE, a Szent Péter bazilikát, a világ legnagyobb templomát csak kívülről…

_behúzott nyakkal várja a pfújolást és a füttyöket_

Igen ám, de olyan-de-olyan okom van, amit muszáj lesz elfogadnotok: a PÁPA tehet róla!Látjátok? Odaült a kapuba, sőt még két ilyen csíkosruhást is odaállított…

Gyanús volt a tér felé közeledve a nagy tömeg, de addigra már hozzászoktunk, hogy a Trevi kúthoz vagy a spanyol lépcsőkhöz nem is lehet odamenni a lelkes turistáktól. Gondoltuk: a Vatikán önmagában akkora durranás, hogy még ezt a megateret is majdnem egyharmadig megtöltik.

Ide már csak reptéri röntgenkapukon át lehetett bejutni, de volt belőlük tucatjával a kétoldali oszlopsor mögött, úgyhogy gyorsan ment. A képernyőkre nézve pedig lassan leesett a kétforint: azért van a cécó, mert a pápa beszél – különböző nyelveken.

Té később a Corriere della Sera c. lapban olvasta, hogy a pápa szokásos szerdai beszédében már megint mondott (vagy nem mondott) valamit… Hát, sajnos előre nem voltunk annyira műveltek, hogy tudtuk volna: minden szerdán zárva a világ legnagyobb temploma, mert osszák előtte a zigét.

De ez a tér önmagában is megér egy misét (ezt nem bírtam kihagyni!).

Jobbra a Vatikáni múzeumok egyik épülete bukkan elő.

És mindkét oldalon ott van az az oszlopsor, amit mindenki látott már képen/filmen, én is, mégsem így képzeltem el.

A teret magát Bernini, a barokk atyja alakította ki ilyenre, vagyis ő találta ki az oszlopsort és a formát (az obeliszk már régóta ott volt, azt csak belekombinálta a látványba). Bernini mester egyébként nagy varázsló volt, ugyanolyan sokoldalú mint mondjuk Michelangelo: festett, épített, szobort.

Oszlopokban Róma nagyon erős, erről külön poszt is lesz, de lássuk most a vatikáni főtér két oldalán félköríveket formáló darabokat:
A méretek gondolom érzékelhetőek. És innen talán az is látszik, hogy nem két, hanem 4 sorról van szó! Na, ez tetszett, nagyon.

Hogy az oszlopoknál és soroknál maradjunk, a kör alakú térre vezető út is impozáns, és a tulipán-szerű lámpák nagyon dekoratívak, még ha nem is egyidősök a Bernini-féle oszlopokkal (1598-1680 között nyomult a pasi).

Igaz hogy ő (mm. Bernini) úgy tervezte meg, hogy erről az oldalról csak egy szűk kis utcán lehetett bemenni a térre, ahonnan egyáltalán nem látszott hogy hová jutsz, így amikor a keskeny sikátorból beértél a térre, ami egyszerre kitárult… volt fantáziája, na.

Azt hiszem ezt is (mint annyi mindent) Mussolini változtatta meg és vágott nagyobb ‘bejáratot’.

A fenti kép kicsit szépítő, mert a teljes valóság így néz ki:
Vagyis egy forgalmas sugárút vezet neki a Szent Péter térnek.

Na, ahhoz képest, hogy be se mentem a bazilikába, mit össze bírtam szövegelni róla, nem? Sajnos másik időpont már nem volt, amikor visszamehettünk volna vatikánozni, de legalább van amiért feltétlenül elmenjünk újra Rómába!
És nem is csak ennyi.

Hamarosan a Vatikáni Múzeumokba is belépünk….