Shkodrai szentképek

Mostani rövidke posztunkban (amelyben szervesen ötvöződik a magaskultúra iránti igény, a fegyverkezés elleni harc, a teológiai érdeklődés és a turisztikai látnivaló) egy sokkoló shkodrai vizuális élményünkről számolunk be hűséges olvasóinknak.

Mert Albániában nem csak a Nemzeti Galéria festményei tudják meglepni a turistákat…

A színhely az észak-albániai Shkodra város centrumának egyik eldugott utcácskájában lévő Ferencesek Temploma (légvonalban úgy 200 méterre a dzsámitól), amely Enver Hodzsa komancsainak negyven éve alatt kultúrotthonként működött, de úgy tíz éve nagyon szépen renoválták. Erről sajnos nem tudunk képet mutatni, de annyira nem is érdekes a külseje; a poszt témája úgyis belül van.

A templom semmiben nem különbözik a világ bármelyik pontján látható katolikus templomoktól. Azaz egyvalamiben mégis: az egyik falon látható két szentképben, illetve azok témájában.

Na, eleget dumáltunk, úgyhogy itt látható az egyik kép (egészen pontosan freskó, ha nem csalódom), nagytotálban. A két oldalán a Bibliából származó egy-egy idézet (természetesen albánul):

Baloldalt ez:

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.


Zsoltárok könyve, 11, 2

Jobbkézfelől pedig ez:

A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.


Zsoltárok könyve, 12, 6

Ami érdekes, az a lőfegyverek, illetve a huszadik századi katonai egyenruhákhoz hasonló cuccban feszítő negatív figurák, akik ideológiai hovatartozásának beazonosítását segíti a nyakukban látható vörös kendő.

Bolsik ezek, kéremszépen, a legrosszabb fajtából!

Itt kinagyítva is bemutatom: láthatjátok például a Sátánt; gonosz mosollyal karolja át az egyik (puskát szorongató) katonát, aki ádázul az öklét rázza a fegyvereket összegyűjtő (és minden bizonnyal beolvasztási céllal egy magaskohóba, vagy a MÉH-telepre igyekvő) szerzetesek felé. Az egyházi személyek háta mögött (az ördögök ellenpontozásaként) egy angyal figyel, továbbá erkölcsi támogatást nyújt a szerzeteseknek. A negatív alakok körül gomolygó vöröses füst semmi kétséget nem hagy afelől, hogy ők a Pokol küldöttei; szinte érezzük a kénkőszagot. A könyörgő civilek pedig – nyilván – a kisdedet karjaiban tartó Szent Antalhoz fohászkodnak, aki a kép középpontjában áll.

A másik képről (ez már vászonra készült olajfestmény – ezért is csillog) készült fotót pedig itt láthatjátok; erről sajnos utólag derült ki, hogy nem a legjobban sikerült, de a lényeg szerintem itt is látható: a fához kötözött szerzetest marcona, puskákat markoló katonák őrzik (már ha szunyókálás közben lehet őrszolgálatot ellátni). Mellesleg ennek a képnek a hátterébe a mostani franciskánus templomot és kolostort festette a művész, a 2005-ben épített toronnyal, tehát a mű valóban kortárs.

És még mondja valaki, hogy a katolikus egyház nem tart lépést a korral.

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.