Dél-Afrikai Köztársaság – Fokváros

Ha rosszindulatú lennék, akkor a kérdésre, hogy “mit adott a Dél-Afrikai Köztársaság a világnak?” a válaszom az lenne: a legszínpompásabb nemzeti lobogót.

Persze ilyen inkorrekt még én sem lehetek, hiszen dögség lenne elvitatni ettől az országtól és népétől például Nelson Mandelát, aki egymagában döntötte meg az apartheidnek nevezett fajgyűlölő rendszert – már ha hinni lehet a hivatalos dél-afrikai álláspontnak és annak a jelenségnek, amely egy kicsit (de tényleg csak picikét) a személyi kultuszra emlékezteti a Kelet-Európából érkezett látogatót.


Négy éve voltam Fokvárosban s nem volt olyan szuvenír-bolt, ahol a megvásárolható emléktárgyak legalább 50 százaléka ne róla szólt volna: poszter, kávésbögre, hamutartó, képeslap, sapka, póló, képernyővédő, egéralátét, zsebkés, laposüveg, öngyújtó – mind-mind ezt az (általában) mosolygó arcot ábrázolta.

A mosolygás tiszteletreméltó, ha arra gondolunk, hogy ez az ember 27 évet töltött börtönben, ebből úgy 16-ot magánzárkában. A 27 év alatt mindössze háromszor találkozott az aktuális nejével – aki utánaolvas Winnie Mandela nevű második feleségének, óhatatlanul is arra gondol, hogy még ez is sok lehetett.

Mandela optimista típus: 1998-ban, a nyolcvanadik születésnapján nősült harmadszor. Riszpekt.

Nem ízléses azzal hencegni, hogy az ember milyen szállodában lakik, de mivel nem én fizettem, ezért álljon itt a fotója. Ez a Table Bay Hotel és arról híres, hogy az egyik oldala a tengerre néz, a másik pedig a Table Mountain nevű hegyre, amiről majd még írok pár szót. A szálloda menedzserei imádnak azzal dicsekedni, hogy milyen notabilitások szálltak meg náluk. Nos, Májkel Dzsekszon és hasonlók mellett a réztáblácskák között felfedeztem ezt itt, ami ismét csak a magyarok idegesítő és permanens világ-jelenlétére utal.

Azt azért el kell ismernem, hogy az egykori miniszter-asszony nem akkora durranás, mint az ugyancsak itt megszállt Steven Seagal vagy Gorbacsov, de mit tegyünk: 2000-ben hazánknak ennyire futotta; ne legyünk telhetetlenek.

A fokvárosi öbölben van egy sziget, a Robben Island, ami arról nevezetes, hogy évtizedekig szigorított fegyház működött rajta, kifejezetten politikai foglyok számára. Mandela a 27 sittes évéből 16-ot töltött itt. Persze vendéglátóink elvittek bennünket megnézni, hogy a csúnya fajgyűlölő rendszer milyen embertelen körülmények között tartotta fogva ellenfeleit.
Az elvárt szörnyűlködéssel néztük meg a telepet.  Idegenvezetőnk egy egykori elítélt volt, aki tényleg hatalmas átéléssel mesélt az itt töltött évekről. A fejlett demokráciákból érkezett társainkon a jeges borzongás futott végig, amikor olyan embertelen dolgokról hallottak, hogy például hetente csak kétszer volt lehetőség focizni, és hogy csak azok kertészkedhettek, akik példás magaviseletűek voltak.

Megmutatták az egykori cellákat is, amelyekben olykor 25-30 elítélt is aludt, a fotón látható körülmények között.

  • Gyorsan megjegyzem, hogy 1982/83-ban az Olt megyei Caracal városában voltam katona és az egész század egy hálóban aludt, fix ilyen ágyakon, csak nekünk nem volt létránk, hogy felmásszunk az emeleti részre.

Miután kipróbáltam, milyen ülés esik az ágyon, megkérdeztem a gájdtól, hogy ilyen matracok voltak-e annak idején is. Azt mondta, hogy persze, és furcsán nézett rám, biztos nem értette, mit akarok ezzel. Összenéztünk a cseh kollégával és nem volt több kérdésünk.

Ne értsetek félre. Nem akarom kisebbíteni a fajgyűlölő rendszer felelősségét, embertelenségét vagy gonoszságát. Éveket eltölteni fogvatartottként borzasztó dolog lehet, aláírom. És Mandela és társai tökös fickók, hogy kibírták, ez is tény, de aki hallott Recskről, Jilaváról vagy a Lubljankáról, ettől a látványtól nem kap szívszélhűdést. Sajnálom.

Térjünk vissza a fokvárosi látnivalókra.
Ez a látvány tárul az ember elé, ha a helyi drótkötélpályás felvonóval felmegy a Table Mountain tetejére. Ez itt lent Capetown, vagyis Fokváros.
Ez pedig a már többször említett hegy, amely hirtelen 1083 méterre nő ki a földből. A kép a Robben Islandról készült.

Ott fenn egy szinte teljesen lapos fennsík található, ahol egy csomó olyan növény él, ami a világon egyedül itt látható.
Ezen a (hegytetőn kiállított), kicsit rusztikusra sikeredett képen látható, hogy a Földön összesen hat, úgynevezett “Floral Kingdom”, azaz “növénytani királyság” van, Eurázsia az egész észak-amerikai kontinenssel egynek számít, Afrika (Fokvárost leszámítva) egy másiknak a hat közül.

A fokvárosi növényvilág ugyanis olyan unikum, hogy nincs hozzá hasonló sehol a világon.

Botanikusok biztos nagyon élveznék.
Ez pedig egy szélrózsa az öböl partján. Leolvasható róla, hogy milyen messze van Fokváros (szinte) minden olyan helytől, amelyről hallottunk már.

Azoknak, akik nem látják jól, elmondom, hogy Zürich 9086 kilométerre van, míg a Déli sark mindössze 6131-re. Ha valaki Bostonba vágyna, annak 12421 kilométerre kell koncentrálnia.

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.