Szerintem én még nem láttam élő tevét ezelőtt, legfeljebb egyszer amikor gyerekkoromban a budapesti állatkertben jártam. Na de annak nem ültem a hátán, ami mégiscsak különbség!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Utazás 1981, A teve
Válasz
Utazás 1981, teázó, bazár, emberek…
Akkoriban a Szovjetunióban való utazgatás nem egészen úgy történt, hogy az egyszeri turista mászkálhatott kedvére, sokkal inkább úgy, hogy mindenhová vitték és igazából állandó kontroll alatt volt. Így aztán nem állíthatjuk hogy rengeteg emberrel ismerkedtünk az utcán és megvitattuk a világ dolgait (ehhez egyébként is kellett volna tudni legalább oroszul), de a fényképeim tanúsága szerint engem nagyon is érdekeltek az emberek, és igyekeztem megörökíteni a nekem egzotikusnak tűnő jeleneteket és figurákat. Vegyük hozzá, hogy bár szovjet, de azért mégiscsak iszlám kultúrkörben mászkáltunk, és szóltak is hogy ne fényképezzünk embereket, mert lehet hogy rossznéven veszik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Utazás 1981, Chiva
Már nem tudom milyen sorrendben látogattuk meg az üzbég városokat, és hogy közben repültünk-e még (szerintem igen) vagy csak buszoztunk, de most folytassuk Chivával.
Írják Hiva-nak, Xiva-nak és sokféleképpen, én maradok ennél az írásmódnál.
A legemblematikusabb épület az óvárosban kétségtelenül a Kalta Minor (rövid torony) minaret, pontosabban a minaret alapja, merthogy nincs befejezve. Természetesen a tervek szerint ez kellett volna a legmagasabb legyen az egész városban, hogy a tetejéről Bucharáig el lehessen látni…. de az építtető meghalt egy csatában, és a kék torta így maradt.
Utazás 1981, Taskent
Végül aztán sértetlenül odaértünk Taskentbe, és már vittek is a város legnagyobb és legfényűzőbb (Intourist!!) szállodájába, a fantáziadús nevű „Hotel Üzbegisztán”-ba. Ma is áll, de csak 3 csillagos :) Én csillagokra nem emlékszem, szerintem egyáltalán nem alkalmazták akkoriban, vagy én nem vettem róla tudomást, de nekünk akkor és ott ez a luxus újabb állomása volt.
Utazás 1981-ben, Moszkva
Az érettségire, és különösen az egyetemi felvételire készültem ezerrel 1981-ben, amikor a szüleim arra az elhatározásra jutottak, hogy nyáron elmegyünk Közép-Ázsiába. Természetesen az ONT-vel, hisz más lehetőség nem létezett (ez volt a román Ibusz).
Én nagyon örültem ennek a hírnek, de volt bennem egy kis rosszérzés is: mi van ha be sem jutok az egyetemre, akkor nem is érdemlem meg ezt a nagyon drága utat.
Szüleimnek sok mindenért vagyok hálás, felsorolni sem lehet és ez most nem kincstári ömlengés, de azért amit akkor mondtak, talán még az összes többinél is hálásabb vagyok: nem számít ha nem kerülsz be az egyetemre, te akkor is a mi lányunk vagy. Látjuk hogy keményen tanulsz, rendesen dolgozol, ha sikerül jó, ha nem, majd jövőre. De az utazásra jössz velünk.
Bernét csak sokkal később olvastam, és akkor értettem meg hogy egész életemben ez volt a tiszta szülői parancs: „tégy erőfeszítést” (és hálistennek nem nyomorítottak meg a „légy tökéletes” paranccsal).
Szóval befizették az akkori időkhöz képest drágának számító utat mindhármunknak, és Sebestyén Juci néni is csatlakozott hozzánk negyediknek.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….Baszkföldi bázisunk: Tolosa
Mikor Té előjött az ötlettel, hogy lőjjük be Baszkföldet, mint úticélt, én – jó szokásom szerint – nekiestem a térképeknek.
Egy előző posztból láthattátok, hogy az egész nem olyan nagy terület, így logikusnak látszott kijelölni egy bázist, ahol alszunk, és majd onnan mászkálunk fel s alá.
Erre a célra Tolosa ideálisnak bizonyult.
USA – Washington, FBI HQ
Lassan már nyolc éve, hogy a Nagy Vízen átrepülve futó látogatást tettem legnagyobb katonai szövetségesünk fővárosában. Annak semmi értelme, hogy a kötelező fotókat én is bemutassam, a Fehér Házat, a Kapitóliumot és a Washington emlékművet mindenki hetente harmincszor megnézheti az éppen futó amerikai filmekben.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Kaméliák és egyéb azori gyomok
Ez a poszt a kimeríthetetlen azori természeti szépségek megzenésítésének folytatása, és bizonyos szempontból az előző zöldposzt folytatása is, de itt már egyéb színek is megjelennek majd.
Nektek mi jut eszetekbe, ha azt halljátok, hogy „kamélia”? Nekem, bevallom, a kaméliás hölgy. Akinek a virágját valami margaréta-szerűségnek képzeltem – mindeddig.
De most már, hogy voltam az azori-szigeteki Furnas-ban, és végignéztem a Terra Nostra Park kamélia-gyűjteményét, úgy érzem ki vagyok kupálva kaméliaügyileg.
Tőletek sem akarom megtagadni ezt az érzést.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy tipikus azori kisváros kellékei
Sao Miguel szigetének módszeres bejárása közben már a második-harmadik napon feltűnt, hogy vannak olyan elemek, amelyek minden, de tényleg minden városban megtalálhatóak.
Ezeket gondoltam most megmutatni nektek, aminek a gyakorlati hasznát bárki könnyedén beláthatja: ha bekötött szemmel ejtőernyővel ledobnak az Azori-szigetekre, azonnal tudni fogod, hol vagy :)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Franciaország – Kátorzzsüjjé
Sokat gondolkodtam azon, hogy ma kihagyjam-e a témák közül a francia forradalom nyitó napját.
Végül úgy döntöttem, hogy pár mondattal megemlékezem róla. Lehet, egyes olvasóknak furcsának tűnik, hogy egy idegen állam nemzeti ünnepe nekem megér ennyit (pláne hogy Franciaországról van szó, annak a nációnak a hazájáról, amelyik nem tartozik a magyarok kedvencei közé), de megpróbálom megmagyarázni.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Furnas Lake Villas
Az Azori-szigetek legnagyobbika kb. 60 kilométer hosszú, és 20 kilométer széles, szóval nem kopik el a gumiabroncs, ha naponta végigszaladsz rajta oda-vissza.
Éppen ezért csodálkozva néztem, hogy az utazási iroda a 7 ott töltendő éjszakánkra 2 különböző szálláshelyet foglalt.
Az első a fővárosban, Ponta Delgada-ban, a másodikat meg valami tó mellett, kemény usque 38 kilométerre onnan.
Még mielőtt telefont ragadtam volna, hogy na ne hülyéskedjünk, nem kell ez a második szállás, tökéletesen elég lesz az első végig, azért megkukkoltam neten ezt a Furnas Lake Villas nevű helyet.
És majdnem telefont ragadtam, hogy nem-e lehet-e mind a 7 éjszakát ott…..?
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Variációk zöldre
Bár a népnyelv Írországot nevezi a zöld szigetnek, Madeirát az úszó virágoskertnek és Korzikát a szépség szigetének, én azt mondom, hogy mindhárom címkét jogosan odabiggyeszthetjük az Azori-szigetek nevéhez is. A szigetcsoportot alkotó kilenc közül az általunk meglátogatott legnagyobb szigetről (São Miguel) elmondható, hogy burjánzóan zöld, elképesztően virágos és persze gyönyörű is.
De maradjunk most a zöldnél. São Miguel elsősorban és mindenekelőtt: zöld.
Nagyon zöld. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Róma – Domus Aurea
Néró csász
ár úgy vonult be a történelembe, mint az őrült költő archetípusa; már (az ókor iránt legalább enyhén érdeklődő) zsenge gyermekek is tudni vélik, hogy felgyújtatta Rómát, s lángjainál hárfáját pengetve, könnyeivel küszködve énekelte egyik kedvenc slágerét, mely – szintén állítólag – Trója feldúlásáról és felperzseléséről szólt.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Jeruzsálem – Címer és egyebek
Rövid megtorpanás után folytatjuk izraeli beszámolóinkat. Amint azt biztosan már érzékeltétek, posztjaink nem időrendi sorrendben követik egymást, hiszen az olyan kiszámítható lenne, mintha mondjuk egy programtervező matematikus, vagy – teszem azt – egy kényszeres technikatanár blogját olvasnátok, amit senkinek sem kívánunk.
Szárnyaljon tehát az alkotó fantázia, és következzék a város, amelyről mindenki tud legalább öt közhelyet mondani – mi is, de nekünk van önbecsülésünk és csak azért sem tesszük. Lássuk tehát a Jeruzsálemet bemutató első posztot, amely mi mással is kezdődhetne, mint
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Madeira – vegyesfelvágott 1.0
Ebbe a posztba gyűjtöttük össze azon madeirai vegyes apróságok első adagját (élményeket, érdekességeket, megfigyeléseket), amelyek külön-külön talán nem érdemelnek meg egy önálló posztot, de azt se szeretnénk, ha feledésbe mennének. Arról meg nem is beszélve, hogy talán hasznosítható információkat hordoznak azok számára, akik ellátogatnak erre a szuper szigetre.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
