2007. augusztusi posztunk remak-je
Egyszer minden véget ér. Nagy megkönnyebbüléssel tudatom (s hogy én megkönnyebbültem az egy dolog, de hát még ti!!) hogy ez a Madeira vége, már csak néhány pillantást vetünk a fővárosra és a szigetre
fölülről, meg a vízről, és kész.
Nem mintha nem lenne még vagy 150 kiváló kép, amit megmutathatnék, de ami sok az sok :)) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007 júniusi poszt remake-je.
Már az előző, botanikus kertes poszt is tele volt azulejo-kkal, de mindenhol van belőlük. Kb. ebből lehet tudni hogy portugál felségterületen vagy, ennél biztosabb jel nincs is.
A klasszikus (és régi) azulejo kékkel van a fehér csempére festve (kézzel, naná, me’ matrica) és életképeket ábrázol. Ilyennel volt kidekorálva a Porto-i vasútállomás, a Funchal-i piac, és gyakorlatilag minden középület kívül-belül. Lisszabonban van olyan templom, amelynek egy négyzetcentiméternyi külső fala sem lóg ki a festett csempék alól… Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007. júniusi posztunk remake-je.
Az egész szigetről azt szokták mondani a marketing iránt érzékeny útikönyvszerzők, hogy aszondja „az Atlanti óceán úszó virágoskertje”, és az a helyzet, hogy reklámfogás ide vagy oda, ez szinte szó szerint veendő…
Csuri (én vagyok az!!) csak azt sajnálja, hogy a híresebb és nagyobb kerteknek (jardim) csak egy kis töredékét láthatta… :(
Kimaradt a funchali kikötő fölött lévő, amelyben Sissy (állítólagos) villája van, és még fájóbban két főváros-közeli orchideagyűjtemény – na de ha minden kertet meg akar nézni valaki, akkor több időre menjen oda. Vagy ne csináljon semmi mást.
Ami azt illeti, ez utóbbi megfontolandó…
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007. júniusi posztunk remake-je.
Minden útikönyv szerint Funchal (funsál!) megtekintését a kikötőben (cais) érdemes elkezdeni, ami egyrészt igaz, másrészt kíváncsi vagyok hogyan lehetne kikerülni, amikor a város egy – aránylag sík területet is magába foglaló – öböl partján fekszik.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007 júniusi posztunk remake-je (Té meséli)
Ahogyan azt Csuri már említette, második éjszakánkat a mexikói származású amerikai zenészről, a latin rock egyik apostoláról, a méltán híres gitárvirtuózról, Carlos Santanáról elnevezett városka mellett töltöttük.
Ez persze vicc volt, tessék hangosan mosolyogni. Köszönöm. Itt jöttünk rá, hogy a bérelt Clio csomagtartója nem zárható, de a kisváros szerencsére nem erről híres. Hanem:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007 júniusi posztunk remake-je.
A negyedik napon Porto Monizban laktunk, a sziget bal felső csücskében (na jó, legyen észak-nyugati) ahol nagyon nem bántam volna, ha nem csak egy napot maradunk. Ennek oka pedig a strand volt, amelyet az útikönyvek is beharangoznak – joggal. Ez egy természetes óceánvizes strand, amely ötvözi az óceánpart és a fekete sziklák természetességét és vadságát, de megszelidítve.
Mert a fekete sziklák és a csapkodó hullámok, meg a mozgásban a türkiztől a mélykék azúrig (azul!) váltakozó víztömeg látványnak olyan gyönyörű és változatos, hogy órákig nem unnám meg – na de ki mer itt belemenni fürödni, hogy felcsapódjon az egyik szép tarajos sziklára? Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007. júniusi posztunk remake-je (hamisítatlan Té-szöveg)
A madeirai utakon autózó turista gyakran találkozik egy rejtélyes felirattal: miradouro. A felirat olykor egy nyíl társaságában látható. Nem akarom túlzásba vinni az olvasó amúgy is pattanásig feszült idegeinek további hergelését, ezért gyorsan elárulom, hogy a miradouro azt jelenti: kilátó.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007. júniusi posztunk remake-je.
Mint azt már készségszinten tudjuk, Madeirán sok a hegy, sőt, igazából hegyből áll az egész.
Körbe még ennél is sokkal több víz van (ez vicces volt, de, igenis, vicces!!) tekintettel hogy ott locsog az óceján.
Namármost, a vízből a melegben pára lesz, felhő, ami gyakran beborítja a sziget alacsonyabb részeit, vagyis a partvonalat.
Valahogy így kell elképzelni – piros virággal és anélkül…):
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007. júniusi posztunk remake-je (főleg Té tollából):
A szigeten minden négyzetméternyi olyan felület, ahová haszonnövényt lehet telepíteni: kincs. Ahhoz, hogy ezeket gondozni lehessen, oda is kell menni, esetenként permetezővel a hátadon, ásóval a kezedben, neadjisten kistraktorral, rotációs kapával, egyebekkel.
(Innen is köszönöm egykori tanáraimnak a temesvári Mezőgépészeti fakultáson eltöltött felejthetetlen, közel három év során elsajátított szakismereteket; nélkülük nem tudnék ilyen szavakat, mint a rotációs kapa meg a haszonnövény. És mennyivel kevesebb lennék, Istenem…) Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007 júniusi poszt remake-je.
Az északi parton, középen, ott ahol az észak-dél irányú út keresztezi a partmenti utat, nos ott van az egyik hangulatos kisváros, São Vicente.
Már meg sem lepődünk, hogy magas hegyek veszik körül (naná, me’ pampa), de lent a városkában viszont a pálmafa a menő. Nekem (Csuri) ez a kombináció kifejezetten tetszett:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007. júniusi posztunk remak-je, többnyire Csuritól.
Ez a téma önmagában a háború és béke rendezői változatával vetekedhetne terjedelemben, de mivel aggódok hogy ez esetben ugyanannyira érdekfeszítő is lenne, inkább az SMS változatot közlöm.
Madeirán vannak ám különleges növények.
Némelyikükről nem pontosan tudjuk hogy mik, én azért adtam nekik nevet. Aki olyan okos, ragadjon izibe billentyűzetet, oszt ossza meg velünk a kommentekben az igazi nevet, de latinul ám, mer’ csak úgy tudjuk elfogadni.
Íme egy gyűrűs pálma (keresztanya: Csuri)
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2007 júniusi posztok remake-je.
Mivel Madeiráról még jó sok írásunk szól, és ezeket most folytatólagosan bemutatjuk itt, nem árt ha van egy összefoglaló is arról, merre jártunk? Rég volt, de a helyek még mindig ott vannak :)
Már volt egy kiváló bevezető Tuskótól, most ebben a posztban térképet és útvonalat rajzol, Csuri pedig a szállásokat mutatja be.
Té
A lenti térképen pirossal jelöltem az útvonalunkat. A felbontás nem igazán megfelelő, de a célnak szerintem megteszi. Reményeink szerint az is látszik, hogy hol töltöttük az éjszakákat. Az is nyilvánvaló, mindent megtettünk annak érdekében, hogy minden járható utat kipróbáljunk; óvatos becsléseink szerint kábé 25 kilométer maradhatott ki.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2009.06.24.-i posztunk remake-je
A Tirana főterén álló kis mecset (vagy dzsámi) az egyik olyan dolog, amit a fővárosban érdemes megnézni. A nevét többféleképpen láttam leírva: Et’hem Bey vagy Ethem Beu – mindenesetre a nevezett bejnek még az apukája kezdte el építeni.
Hogy mikor, arra vonatkozóan szintén több adat van, elégedjünk meg most annyival, hogy valamikor az 1780-as években kezdték, és úgy tűnik, 1821-ben fejezték be.
Nagyon kevés infót találtam a neten, útikönyvekben róla, ezek nagyrészt azt emlegetik, hogy Albánia egyik legrégebbi épülete, ami így persze nettó baromság – de Tirana főterén valóban a legrégebbi épület, a szomszédségéban álló óratoronnyal együtt, amely 1830-ban épült.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
2009.11.13.-i posztunk remake-je.
Már az előző, Tirana felülről posztban is villantottam és ígértem színeket. Íme.
A tiranai nemzeti galéria bemutatása után meglepődve állapítottam meg, hogy ez a szocialista realizmus mindenkinek nagyon bejön. Nos, ha ennyire szeretitek, akkor nem akarlak benneteket megfosztani tőle: íme tehát egy folytatás.
Merüljünk el Tirana építészeti csodáiban….
2009.08.03.-i posztunk remake-je. Még majd jön pár Tirana és Albánia….
Íme Tirana belvárosa, felülről. Vagyis majdnem…. Ez ugyanis nem a jelen valóság, hanem egy nagyratörő (??) terv.
A főtéren lévő múzeumban van kiállítva ez a makett, és jól példázza, hogy az albánok, még az álmok szintjén is úgy képzelik el a grandiózus és világvárosi fílinget, hogy jó magas izéket építenek, mert az igenis szép!
Hogy a terv mikorra készül el, ha egyáltalán, azt nem tudni, de lehet, hogy nem is kellene olyan nagyon forszírozni….
Nos, ha nem az elképzelt, hanem a mai Tiranát szeretné valaki a magasból megcsodálni, akkor arra két lehetőség is van.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
