A bukaresti Köztársaság Házáról (KH) szóló első posztunk (melyben az előzményeket, illetve a külcsínt mutattuk be) elég komoly olvasottságra tett szert, aminek természetesen nagyon örültünk. Folytassuk tehát a világ legnehezebb épületének bemutatását egy belső sétával és további finomságokkal.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Annak ellenére, hogy mi, magyarok imádjuk a legeket, ha találomra megkérdeznénk 100 honfitársunkat, hogy melyik európai fővárosba látogatna el a legszívesebben, komoly fogadást mernék kötni arra, hogy Románia fővárosa egyik válaszban sem szerepelne.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Természetesen Vajdahunyad várához is kapcsolódik egy-két legenda; ezek közül ma a várudvaron látható kút köré font történetet meséljük el nektek. Persze garancia nincs, hogy minden száz százalékig úgy történt volna, ahogyan itt alant olvashatjátok, de a lényeg változatlan. Na meg a szájhagyományban pont az a szép, hogy nem dogmák és axiómák felsorolása; sok ilyen, betonba öntöttnek kikiáltott okosságot ismerünk és (ami bennünket illet) nem nagyon szeretjük őket…
Na de hagyjuk az unalmas bölcselkedést és lássuk inkább a mesét:
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Vajdahunyad vára mindenkinek ismerős lehet, aki – akár csak egyszer – sétát tett a budapesti Városligetben.
Tudjuk, hogy olvasóink tájékozottságánál csak általános műveltségük nagyobb, ezért – tényleg csak az együttkacagás miatt – röviden említjük meg azon budapesti turista esetét, aki a Hunyad megyei Vajdahunyadon járva ezekkel a szavakkal csodálkozott rá a föléje tornyosuló középkori építményre: jé, majdnem olyan szép, mint az eredeti!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt az előző posztban megígértük, elétek tárjuk a romániai közúti közlekedéssel kapcsolatos, szigorúan szubjektív tanács-gyűjteményünk második, tiritarka csokrát.
A már bevált módszert követve folytatjuk a pontok számozását. Kommenteket szívesen látunk, s ha nyelvezetük és stílusuk bizonyos határokon belül marad, nem fogunk moderálni. Szidni csak a szerzőt szabad, egymást nem.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ahogyan azt tapasztalhattátok, blogunk az ismeretterjesztés, a szórakoztatás és a közszolgálatiság hármas béklyójában vergődik. Úgy gondoljuk, most induló kétrészes minisorozatunk a romániai közúti közlekedésről mindhárom elvárásnak maradéktalanul megfelel.
Május végén abban a (remélem, soha vissza nem térő) megtiszteltetésben részesültem, hogy gépkocsival tehettem meg az utat székesfővárosunk és Bukarest között, oda-vissza. A kétszer 850 kilométer, valamint a bukaresti pár tucat során összegyűjtöttem néhány olyan élményt és tanácsot, amelyek nyilvánosságra hozatala talán segíthet azoknak, akik – a sors szeszélye, saját kalandvágyuk vagy a Köztársaság költségvetésének kímélése folytán – sajnálatos módon arra kényszerülnek, hogy mindezt leutánozzák.
Itt a nyár, nyakunkban a szabadságolási időszak, biztos sokan kerekednek fel nemcsak Hegyeshalom, hanem Nagylak vagy Ártánd irányába is; nekik küldöm e dalt posztot, és még majd egy másikat.
Lássunk hozzá tehát.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Biztosak vagyunk abban, hogy várkedvelő olvasóink (a magyar lakosság 81,7 százaléka tartozik a középkori várak és kastélyok rajongói közé – ez saját felmérés, tehát abszolút autentikus), szóval az erődítmény-fanok séróból fel tudnának sorolni húsz-harminc olyan régi magyar várat, amelyet vagy meglátogattak már, vagy meg szeretnének tekinteni és ezt csak ajánlani tudják. Ugyanakkor mérget mernénk venni arra, hogy a fogarasi nem tartozik közéjük, pedig ha megnézitek a fotóinkat, tutira sajnálni fogjátok, hogy mindeddig nem kerítettetek sort egy ottani látogatásra.
Mint mindig, most is megkönnyítjük a dolgotokat. Ne, ne csináljátok már; tudjátok, hogy a hálálkodást nem szeretjük, viszont a borsos Absolut vodka Té egyik kedvence.
Csak megemlítettük, magunk sem tudjuk, miért; ne értsétek félre. Következzék tehát a fogarasi vár.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Brassó környékén járva mi sem természetesebb annál, mint hogy az ember rövid kitérőt tesz dél, azaz Törcsvár (Bran) felé, megtekintendő azt a Drakula-kastélyt, amelyről mindenki tudja, hogy semmi köze a mindannyiunk szívéhez oly közel álló erdélyi nemeshez, de még a Drakula-mintának kikiáltott, és rendpártiságát a végletekig fokozó Vlad Ţepeş (Karós vajda?) egykori itteni jelenléte sem bizonyított kétséget kizáró módon. Figyelem: csak azok olvassák tovább, akik erősek lelkileg, mert tömény illúziórombolás következik!
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
