2007 augusztusi posztok remake-je

Madeirát előszeretettel nevezik úszó virágoskertnek, meg a hegyek-fák-erdők szigetének, teljes joggal. Az általam ráragasztott eposzi jelző viszont „a színek szigete”. Rám a színek egyébként is elementáris hatással vannak, sokszor veszek meg valamit (cipőt, konzervet vagy mosogatószert) csak azért, mert tetszik a színe vagy a csomagolása színösszetétele…
Vannak Madeirán nagyon jellemző és hatalmas mennyiségben előforduló színek, mint a zöld, a kék és a fekete – kezdjük a nevének megfelelően a zölddel…

Hát az egész sziget maga egy nagy, hosszúkás, zöld dudor a kék óceánban… habár, ha jobban utánagondolunk, akkor egy egészen icipici dudorocska csupán…

És persze zöld. De NAGGYON zöld. Legalább annyira, mint amennyire tintakék körülötte a tenger. A légifotót – sajnos – nem én készítettem. De a többit már igen…

De nem csak az erdővel borított hegyek zöldek, hanem néha a sziklák is:

Olyan érzést kelt, mintha zöld bársonnyal be lennének vonva a kövek…

Emberek pedig nem csak a part mentén laknak (habár ott kétségtelenül többen), hanem a hegyekben is mindenfelé ott piroslanak a háztetők a zöldben. A világosabb zöld szőlőteraszok között.

És csak hogy belezöldüljetek, még egy zöldség :)

Szép-szép a zöld, ez az élet színe, klorofil, egyebek – de a kékek olyan kavalkádját nyújtja Madeira, sőt, nem is a kékek, hanem az azúr árnyalatainak kavalkádját, hogy az néha tényleg lélegzetelállító..

Az azúr számomra eddig csak amolyan műszó volt, úgy éreztem ez csak a kék finnyáskodóbb változata, olyan mint krumpli helyett burgonyát mondani, de most már tudom, hogy nem!
Az azúr, portugálul: azul, az kérem egy külön fejezet.

A Santa Maria fedélzetéről volt szerencsém ebben a látványban részesülni.

Az óceán csak a hajó mellett közvetlenül volt ilyen, távolabbra szürkésbe ment át, mert felhős-párás volt az idő (persze csak lent, a víz szintjén, mert feljebb a hegyekben biztosan ragyogóan sütött a nap). De ez olyan volt, mintha rendes kék tintába beleöntenénk hígításul egy kis vizet.

A part mellett más árnyalatokban csillog a víz, és ahol nagyon közelinek látszanak a kövek, már ott is könnyen lehet hogy ellepne, mert csalóka a nagyon tiszta víz a magasból. Márpedig ez eszméletlenül tiszta.

Ezeken a parti részeken gyönyörűen átváltozik a tintakék óceán átlátszó-türkizbe, hogy meglegyen az átmenet a növényzet zöldjéhez.

És befejezésül itt a három kékség: az (ezúttal) szürkéskék ég, az azul tenger és a türkiz hullámzó tenger…

Lehetne még egy csomó kék ég, de most vizes hangulatban vagyok. Azul-tengervizesben. Amint az alábbi ábra mutatja: nyakig :)