Szoktatok úgynevezett városi sétákra menni? Én igen, több társaság is van akikkel már sétáltam, és mindig elégedett voltam, az esetek több mint felében pedig nagyon elégedett. Már nem csak Budapesten kínálnak ilyet, lásd lentebb.

Most a hosszúlépés – járunk? hirdetett egy érdekesnek tűnő sétát Majkra, a majki remeteség bejárására. Kb. Tata-Oroszlány környékére képzeld, Pestről egy szűk óra autózás. A helyet egyénileg is meg lehet nézni, de – szokásainkkal ellentétben – most ez a csoportos dolog nagyon bejött, még Té is azt mondta a közel 3 órás (!!!) séta végén, hogy nem gondolta volna hogy végig ottmarad, de mindvégig érdekes volt.

Ez mindig az idegenvezetőn is múlik, de ezeknél a társaságoknál eléggé biztos lehetsz benne, hogy aki a sétamester, az jól beszél, felkészült és minden szempontból ügyfélbarát. A mi gájdunk is ilyen volt.

A parkolóból, ahol az ajándékbolt és kassza van, egy halastó mellett lehet az apátsághoz sétálni. Ez is a birtok része volt, amit az Eszterházyak adományoztak a kamalduli rendnek.

Útközben a fák között megbújva egy kis kápolna van, amely magyarázat nélkül nem lenne érdekes, de a sztorikkal körítve már az :) Itt a túravezetőnk, akinek köszönet a kellemes 3 óráért.

És ha azt hinnéd, hogy a népi hiedelemvilág és egyszerű vallásosság kihalt, akkor itt meggyőződhetsz az ellenkezőjéről: a kápolna melletti fából faragott Mária szobornál kis amulettek, virágcsokrok árulkodnak arról, hogy emberek idejönnek és valamit kérnek (?) Máriától.

A bejárati kapun ott a figyelmeztető felirat: psssssszt! Ez a narancsos nem az eredeti kapu már, mert azt, amikor a rend feloszlatása után az épületeggyüttest az Eszterházyak vadászkastélynak használták, le kellett bontani, hogy beférjenek a hintók. Szerencsére nem hajították ki, a hátsó traktusban fel van építve, de azt csak a hosszúlépés résztvevői láthatják…

A régi (újraépített) főkapu baloldalán az egész rend alapítója, Romuáld álldogál, mint mindig, egy épületmakettel a kezében. Életéről itt olvasgathattok, vagy menjetek el a sétára és megkapjátok elmesélve, sokkal kellemesebb formában az életrajzot :)

Az épületegyüttesben nekem a barátok / remeték házai voltak a legérdekesebbek. Ne valami szalmakunyhóra gondolj ahol mint egy odúban nyomorogtak… 70 nm-es ház, benne 1 lakó- és hálószoba, egy minikápolna, egy műhely és egy tároló, hozzá saját kert, magas fallal körülvéve. Szóval nem nyomorgós volt a történet, DE!! soha de soha nem találkozhatott és kommunikálhatott a szerzetes senkivel (jelekkel sem), kivéve évi 3 alkalommal 2-3 napig. Slussz.

Pár belső kép a házakból érzékelteti hogy nem nyomorgott a szerzetes. Az ételt letették az ajtaja elé (szegényes, egyszerű étel), kellett dolgoznia, valami kézműves dolgot és a kertet is művelte. Ha valami baja volt, nem vette el az ételt, jelzésként…
Van-e annál jobb, mint ha beteg vagy és az egyetlen mód hogy ezt tudasd, hogy még éhezel is?? Hát nekem nem tűnik olyan fesztiválosnak a történet… ha több napig nem vette el az ételt az ajtó elől, bementek… mert valószínűleg meghalt.

A házak felépítését nemesi családok szponzorálták, itt van pár szép címer amely emlékeztet erre.

A házak által határolt udvar közepén templom, mellette a makettje. Fel lehetett volna menni a toronyba, 100+ lépcső szűűűűk helyen. Volt vagy 33 fok. Szerintetek….?

És ne feledkezzünk meg a főépület termeiről sem. Itt van a legdíszesebb terem, a refektórium (szerintem túlságosan is díszes), itt találkozhattak évi 3 alkalommal a

barátok, Húsvétkor, Karácsonykor és még egy nyári alkalommal,
és van egy minikiállítás Rákóczi Ferencről, aki ugyan sosem járt itt, de egy kamalduli rendi apátságban héderelt sokáig és annyira megszerette őket, hogy kérte, hogy a szívét ott őrizzék halála után! Úgy is lett.
És van még egy csomó más kiállítás, terem, borospince, emeleti történeti kiállítás, felsorolni is sok. A 3 óra nem elég mindenre, tényleg szánj rá időt, érdemes.
Végül csak pár képecske a főépület folyosójáról, és egy Eszterházy idézet. (Nem véletlenül!! Kamaszkorában ott töltött néhány nyári vakációt az egyik, – akkor – lepusztult remeteházban a nagyanyjával.)