Csurtusék mindig is imádták a meglátogatott városok piacainak hangulatát. Rómában – az idő szűkössége miatt – mindössze egyetlen ilyen helyet sikerült meglátogatniuk: a Virágok Mezejét.

Maga a placc nem nagy, viszont az áruválaszték kielégítő, s a hely hangulatát csak fokozza, hogy 411 évvel ezelőtt a katolikus anyaszentegyház fix itt végeztette ki Giordano Brunót, az addig már jól bevált máglyás módszerrel.

Igen, ez a Campo de’ Fiori. Körülnézve konstatálható, hogy elég régen lehetett itt a névadó vadvirágos mező, de azt mondják, hogy a Vatikánból a Laterán felé haladva a 12.-13. században a papok itt még valódi virágillatot és méhdöngicsélést élvezhettek az ügyeletes ministráns-fiúcskák társaságában.

Már ha értitek, miről beszélek.

Giordano Brunóról biztos mindenki  tudja az alap-dolgokat, ezért ezekkel nem is szaporítanám a szót.

Ami szerintem kiemelendő munkásságából: komoly tudományos levezetéssel cáfolta például Mária szüzességét. Ez a korabeli klérusnál jobban kiverte a biztosítékot, mint az a (Kopernikusztól kölcsönzött) teóriája, mely szerint a csillagok gyakorlatilag napok, és a Föld is gólyafosként kering az űrben a Nap körül.

Giordano amúgy nem az életrevalóság megtestesülése: hét évig volt előzetesben, és ezalatt bármikor visszavonhatta volna elméleteit, ő azonban (valami homályos és buta következetesség által vezérelve) erre nem volt hajlandó. Bezzeg Galilei megtette és meg is úszta a máglyát.

Kérdem én: megérte?! Szerintetek Galilei kisebb elme, csak azért, mert azt mondta a sok hülye papnak, hogy: jó, ha annyira akarjátok, felőlem legyen továbbra is a Föld az Univerzum közepe?

De térjünk vissza a piacra.
A paradicsom és a ceruzabab között az a sárga izé cukkini-virág, amit Csuri imád. Az olaszok előételként fogyasztják; majd Csuri biztos leírja a kaja-blogjában, hogy milyen formában.
Ez pedig az egyik fűszeres-stand, ahol szerintem legalább százféle fűszer és fűszer-keverék kellette magát.
Az elnevezések közül ez a „Pizza Erotica” fantázianevű keverék keltette fel a figyelmemet. Meg is akartam kérdezni, hogy pontosan milyen hatást is garantálnak, de az árus éppen hatalmas vitában állt valamelyik másik árussal, és olyan vehemenciával kiáltoztak, hogy gyakorlatilag nem mertem közbeszólni.

Persze semmi komoly, biztos csak az időjárást beszélték meg.
Az olasz piac a szárított paradicsom szerelmeseinek Mekkája; itt felül csak nyolcféle látható (mintegy kiegészítve a fűszer-kínálatot), de ez a nyolc tényleg más és más típusú, ízű és illatú.
A jó öreg padlizsán, gyönyörű világoslila színben.
 És ezek pedig a sütőtökök, amelyek mellé oda kellett Csurit állítanom, mert csak így látható igazán, hogy mekkorák.
Persze virág is volt; naná, majd pont a Campo de’ Fiorin ne legyen.

Na és a gyümölcsök…

Akkora szemű áfonyát (székelyeknek: kokojzát) árultak, hogy elsőre azt tippeltem: ukrán import és kizárólag Csernobil környékéről származhat.

A szóbanforgó térbe nyíló egyik utcácskában olyan italboltra bukkantam (a közeli templom sajnos pont zárva volt), amelynek kirakatáról vétek lenne tovább hallgatni.

A boltocska olyan szolgáltatást kínál, amely napjainkban már nálunk is elérhető: tetszés szerinti címkével látja el a vásárló által kiválasztott palack bort.

Ez poénos is tud lenni.

Az üzlet kirakatában számos ilyen, egyfajta  üzenet-jellegű címkét lehet szemügyre venni, a tulaj ezeken kívül is fogékony minden új ötletre és megoldásra.
Túl sok magyarázatot nem is szeretnék fűzni a látottakhoz; tessék nyugodtan csemegézni.

Egy-egy palack (már elkészített címkével) 9 és fél euróba kóstál; a bor minőségéről nincs információm, pedig a kísértés nagy volt, hogy vegyek párat.

Ha olyan címkét szeretnél, amilyen még nincs, akkor a megrendelés nagyságától függően az ár 12-20 euróra is felugorhat.

Nem túlzunk, ha az eklektika szót használjuk arra, ami ott látható: Csang Kaj sek-től II. János Pálon keresztül Che és Adolf érintésével Benitóig gyakorlatilag mindenki felbukkan, aki az elmúlt 100 évben – így vagy úgy – beledobta névjegyét az emberiség közös kosárkájába.

Nem hiányozhat a békét hirdető szivárványos zászló, de ott van Marx is, egy ízléses óvszerreklám közvetlen szomszédságában.

Az óvszeres címke felirata (itt felül balról a második): a bor és a szerelem jót tesznek a szívnek.

Azon is el lehet töprengeni, hogy a palackok sorrendje, a címkéken szereplő arcok egymáshoz való viszonyulása vajon véletlen-e, vagy a tulajdonos véleményét sugározza egyik-másik történelmi személyiségről.

Mindenki döntse el maga-maga.

Ezen Benito ismét megjelenik, de feltűnik Lenin, Sztálin és Franco tábornok is.

Aki azt mondja, hogy a választékból nem talál politikai krédójának megfelelő arcot, az vagy nagyon válogatós, vagy ordasat füllent.