Ha Írországban jársz, megteheted, hogy nem nézed meg Dublint, kihagyod Moher szikláit, elkerülöd a régi temetőket és még az is belefér, hogy egyetlen, a Nagy Éhezés emlékeit megörökítő kiállítást sem látogatsz meg.

Két dolgot azonban NEM SZABAD elmulasztanod: a Guinness sör megkóstolását, illetve egy Cashel-i látogatást.

A Tipperary megyében található városka mellett emelkedik Szent Patrick sziklája, ahol (a legenda szerint) a hittérítő kereszténnyé tette Munster uralkodóját. A domb tetején pedig Európa egyik legimpozánsabb várkastélya látható (és látogatható).
Lévén, hogy a negyedik-ötödik században kezdték építeni, s a jelenleg is látható épületek és várfalak zöme a 11.-12. századból származik, mindenféle csicsát és fölös díszítést nélkülöz. Éppen ezért olyan szép.
A várrom egyik védjegye ez a tökéletes állapotban megmaradt körtorony, itt felül. A közel 30 méteres építmény volt a védők utolsó menekülési lehetősége, amikor a vikingek és más hívatlan látogatók olyan közel jöttek, hogy már a szájszagukat is érezni lehetett.

Az alaptól mintegy 5 méteres magasságban van a bejárat; létrán másztak fel, majd a hágcsót felhúzták, s az ostromlóknak igen sok türelemre (na meg a környéken akkoriban ritkaságszámba menő rengeteg tűzifára) volt szükségük, hogy kifüstöljék őket.
A toronyban mindig tároltak ivóvizet és elemózsiát; néha heteken keresztül elvoltak, ami (ha arra gondolunk, hogy akkoriban Internet sem volt) irtóra egyhangú lehetett. Persze az odalenn üvöltöző és fegyvereiket rázogató, vérszomjas normannok látványa bizonyos mértékben alkalmasnak bizonyult az unaloműzésre.

És körös-körül persze az elmaradhatatlan kelta keresztek.
Amikor a 17. század közepén az ír katolikusok fellázadtak a protestáns angol és skót betelepülők ellen, a kezdeti harci sikerek következtében pár évig önállóan kormányozhatták országukat. Jött azonban Cromwell Olivér (itt jobbra lent), akinél kevés történelmi személyiséget gyűlölnek jobban az írek, s aki több csatában (többek között itt, Cashel mellett) szétcincálta a rosszabbul felszerelt és kiképzett ír seregeket.

Ekkor bizonyosodott be százmilliomodszor a történelemben, hogy (a fellegekben járó költők és a populista szónokok minden híresztelése ellenére) a hazaszeretet, a morális előny és a látványos szimbólumokat ábrázoló zászlók lelkes lobogtatása fix nullát ér a korszerű haditechnikával és az anyagilag jobban motivált ellennel szemben.

De ez jócskán túlmutat ezen a nyúlfarknyi íráson, úgyhogy – visszatérve a poszt fő csapásirányába – csak azt ismételhetem: ha Írországba látogatsz, Cashelt látni kell!