Tirana – piacok

Mint mindenhol, úgy Albániában sem hagyhattuk ki a piacokat, mint megtekintendő kulturális látnivalót. Nem annyira balkáni, mint elsőre gondoltuk, de nem is a Vásárcsarnokra, vagy a párizsi piacokra emlékeztet…

Kellemes összevisszaság, sok áru, mediterránba oltott balkáni fíling, többnyire kedves árusok, közepes tisztaság, nyüzsgés –  egyszóval teljesen piacszerű :)

Az olivabogyók sokfélesége nem meglepő, habár állítólag a nagy szabadság beköszöntével, amikor az albán jónép mindentől meg akart szabadulni, ami a régi átkosban kötelező és uzuális volt, nos, akkor kivágták a narancsligeteket, és az olajfák egy része is áldozatul esett.

De szerencsére nem mindet, úgyhogy a piacokon hatalmas dézsákban 10-12 féle “maslinát” árulnak, különböző nagyságokban: natúr, maggal, mag nélkül, töltve, szeletelve, ízesítve, pácolva.

A különféle savanyúságok is nagyon dívnak, ezeket nem kóstoltuk, olivabogyót viszont hoztunk vagy egy kilónyit, és csak azt sajnáljuk, hogy nem többet. Nem csak finom, és mindegyik színű/méretű más-más ízű, de nagyon olcsó is: 200-400 lek egy kiló (emlékeztetőül: kettővel szorzandó, hogy forintban megkapd az árat). 

Az egyik dézsában savanyított kígyóuborka van, amit még nem láttam máshol, a másik megfigyelendő a kiméréshez használatos segédeszköz fentebb. A srégen levágott műanyag pillepalack szolgál lapátként – hát nem praktikus?? Dizájncenterbe való, és nem csak ez. Nagyon jellemző kis részlet, ami sokat elárul az országról: az emberek kreatívan használnak ki mindent; ha kissé barkácsolás-ízű a dolog, hát zágsón.

Piacok egyébként mindenfele vannak Tiranában, illetve mindenfelé előfordul, hogy zöldségeket árusítanak, de van effektíve piacnak kinevezett hely is. A tömbházak között, hol máshol??

Az utcai részek néhol izgalmasabbak, bár kisebbek. Tiranában jellemző, hogy a tömbházak között olyan kis kesze-kusza, gyakran zsákutca-jellegű sikátorok vannak, amilyen máshol nem igazán szokás – nos, az ilyenek némelyikében letelepednek az árusok, és a kínálat itt is egészen jó.

Azt, hogy egy utca zsákutca vagy sem, elég könnyű megtudni: ha nem, akkor sok autó járkál állandóan mindkét irányban; ha igen, akkor valamivel kevesebb.

Amint látjuk, a halottaskocsi is jól megfér a zöldséget válogató, sétálgató népek között.

Nem tudni, hogy a falba azért vertek-e szögeket, hogy a szép sárga nájlonzacskókat legyen hová akasztani, vagy már ott voltak, és ha már ott vannak használják is – de tény, hogy a célnak megfelel…

A fenti zöldséges sarok a belváros egyik utcájából nyílik, és ennek megfelelően rendezettebb képet is mutat. A parabolaantennák, légkondik és ventillátorok már bizonyos (relatív) jólétet sugároznak.

A külsőbb kerületekben egy hasonló hely már kissé kaotikusabb, de áru ott is van bőségesen. Legfeljebb a külcsín nem annyira fontos…

A rengeteg gyümölcs nagy része állítólag külföldről érkezik; no nem mintha Albániában nem teremnének meg – csak ahhoz meg kellett volna hagyni a gyümölcsfákat. De Enver, illetve emléke iránti nemes bosszútól vezérelve az albánok kivágták őket.

Minden bizonnyal kommenista gyümölcsök vótak….

Nincs

Nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.