Az osztrák irányultságú heraldikusok joggal akadhatnak fenn Amszterdam címerének megpillantásakor, hiszen a pajzs tetején látható királyi fejfedő Ausztria császári koronája. Nincs ebben semmi meglepő; a 15. század végén Miksa császár engedélyezte használatát, mert igen elégedett volt a város által a német-római birodalom kincstárába befizetett összeggel. Innen is látszik, hogy Amszterdam már akkor is úszott a zsében.

A középen függőlegesen felsorakoztatott Szent András-keresztek a három legfőbb veszedelmet voltak hivatottak jelképezni, amelyek a városra leselkedtek: az árvíz, a tűzvész és a pestis. Ez utóbbi helyett a város szabadosságát rosszallóak manapság az AIDS-et vizionálják, mint a tűzvésznél és az áradásoknál is nagyobb veszélyt – aki már járt a helyi piroslámpás negyedben (a Walletjesben), ezt nem is tartja olyan nagy hülyeségnek.

Megint mások a szifilisz legdurvább, úgynevezett „háromkeresztes” változatának grafikus megjelenítését vélik felismerni a fő szimbólumban. Noha a családban több orvos is van, egészségügyi dolgokban nem szeretnék állást foglalni, az viszont tény, hogy ha valamiben, akkor prostikban és indiai vadkenderben Amszterdam nem szorul importra. De erről később.

Mielőtt a konkrétumokra térnénk, pár szó a jelmondatról: heldhaftig, vastberaden, barmhartig, vagyis hősies, elszánt, könyörületes. Ezt 1947-ben kapta Vilma királynőtől, a lakosai által a második világháborúban tanúsított helytállás elismeréseként.

Most, hogy adtunk a címertannak, foglalkozzunk a lényeges dolgokkal.

Amint az ember megérkezik a Schiphol repülőtérre, máris szembesül a holland kreativitás egyik első példájával.

Elöljáróban a lányoknak el kell mondanom (a fiú-olvasók értelemszerűen tudják), hogy a férfiak – valami elementáris belső késztetésnek engedve – egyszerűen IMÁDNAK célbapisilni. A bennünk lakozó harcos (vadász, Robin Hood, illetve Tell Vilmos) egyszerűen nem hagyja, hogy a (jó esetben) bő sugarú vizelet csak úgy, a semmibe elcsorogjon. Innen súgom meg, hogy a tűzoltók 87,6%-a azért választja ezt a szakmát, mert annak idején rendre alulmaradtak a fiúvécékben rendezett célbavizelési versenyeken.
Az amszterdami repülőtér férfivécéi piszoárjainak belső részére gondos kezek egy-egy kis legyet festettek. A mellékelt képen a piros nyíl hegyénél látható.

Lélektani, filozófiai, közegészségügyi és esztétikai megközelítése is van a dolognak.

Lélektanilag: bizony megnyugtató bizonyítéka férfiasságunknak, hogy tudjuk irányítani a vizeletsugarunkat. Biztos kézzel markunkban tartjuk a sorsunkat, prosztatánkkal nem lehet túl nagy gond, tehát továbbra is mi vagyunk a Teremtés Koronája. Megnyugtató.

Filozófiailag: A légy maga a Gonosz, a Haszontalan, a Káros. Egy férfi elemi kötelessége, hogy mindent megtegyen a megsemmisítése érdekében.

Hogy itt csak a képe van?!

Na és, a szimbólumok smafu?! Amúgy tessenek megkérni egy férfiembert: sorolja már fel élete nagy sikerélményeit! A férfiak 70%-ánál az első tízben ott lesz, hogy „egyszer sikerült lepisilnem egy ÉLŐ legyet!„

Közegészségügyileg: nem szorul különösebb magyarázatra: a légymatricát (hosszas tervezés és empirikus kísérletek után) a csésze azon részére helyezték, ahol a vizeletsugár legvalószínűbb becsapódási szöge a legkisebb visszafröccsenő mennyiséget produkálja, ezáltal nemcsak a takarítószemélyzetnek lesz kevesebb munkája, hanem nekünk is a szállodai szobában, amikor a cipőnket pucoljuk.

Esztétikailag: Nem zaklatja fel szépérzékünket annyira, ha egy csúnya, undorító legyet kell lepisilnünk, mintha a makulátlan, hófehér csészét kellene megszentségtelenítenünk.

Bónuszként: a férfiak igazság iránti fokozott igénye, a büntetőjogi következmények hőn áhítása is jelentős szerepet kap: a légy beszennyezte a védekezésre képtelen vécécsészét, mi pedig bosszút állunk a légyen. Mindenkinek azt, amit megérdemel! – kiáltjuk hangtalanul, miközben ott állunk a piszoár előtt, dacosan, kicsit összehúzott szemmel, mint őseink a barlang előtt; a légyre összpontosítunk, köröttünk megszűnnek a zajok, csak Te vagy és Ő, az Ellenség, szemtől szemben ezen a hevenyészett harcmezőn… Már azt sem hallod, amint a hatodik fülkében egy japán turista öt nap székrekedés után végre zajosan könnyít magán, nem érdekel, hogy Miszter Rodriguezt családja várja a D54-es kapunál, és hidegen hagy, hogy egy jamaikai fiatalember roppant olcsón szeretné eladni neked édeasapjától örökölt eredeti Rolexét.

A Feladat adott, neked dolgod van. Tennivalód.

Hát így lesz minden vizelő férfiutas a Schipholon Oroszlánszívű Richárd, Bruce Lee és a Viszkis Rabló egyszemélyben.